A londoni olimpia ezüstérmese, s ugyanazon évben válogatottjával a női kézilabdázás kontinensviadalának élén is végzett, négyszeres BL-győztes, valamint különböző nemzeti bajnokságokból is számos első hellyel rendelkezik. Korábban már láthattuk zöld-fehér mezben a 2013/14-es szezon során, amikor is 3/3-as mérleget produkáltak a győri lányok – a Magyar Kupa és a bajnoki cím megszerzése mellett az első FINAL4 lebonyolítású BL-versenysorozat végén felülhettek Európa trónjára kedvenceink.
Céljai mit sem változtak a 2019/2020-as szezont illetően, azonban mindenképp különleges érzés ismét magára ölteni a zöld-fehér mezt – erről mesél rövid bemutatkozó interjújában Katarina Bulatovic.

Hogy kötöttél ki a kézilabda mellett még a kezdetek kezdetén? Mi fogott meg ebben a sportágban?

Az egész általános iskolában kezdődött, amikor néhány társammal együtt kiválasztottak az osztályból, mert nagyon aktívak voltunk a testnevelés órán, előtte nem is nagyon tudtam még, hogy milyen sportágban próbáljam ki magam. Így vette kezdetét a kézilabdás karrierem. Eleinte kicsit lusta voltam, nem volt mindig kedvem edzésre menni, de 14-15 éves koromra már komolyan vettem a kézilabdázást, na meg az is megtetszett, hogy sokat utaztunk a mérkőzések miatt. Rengeteg emberrel találkoztam, kezdtem igazán élvezni, hogy más országokat, számomra addig idegen kultúrákat ismerhetek meg testközelből. Mindez igaz az egész kézilabdás karrieremre, hiszen megfordultam már többek között Dániában, Romániában, Oroszországban, Montenegróban is.

Fűződik valamilyen jelentés a 32-es számhoz, melyet a mezeden viselsz?
Legelőször 23-as számú mezben játszottam, azonban amikor Buducnostba szerződtem, foglalt volt ez a szám, ezért megfordítottam, ettől kezdve pedig ragaszkodom a 32-eshez.
Igazából eleinte abból alakult ki a 23, majd a 32 is, hogy a kettes és a hármas a két kedvenc számom, nem tudtam közülük dönteni, ezért egymás mellé tettem őket.



Személyed már nem ismeretlen a győri kézilabdaszerető közönség számára, hiszen korábban szerepeltél már zöld-fehér színekben, sőt BL-t is nyertél itt… Biztosan párszor megkérdezték tőled az elmúlt időszakban, de mi sem maradhatunk ki: milyen érzés visszatérni?

Nagyon nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy ismét itt játszhatok Győrben, különösen azért, hiszen nemrégiben már megfordult a fejemben, hogy befejezem aktív kézilabdás pályafutásom. Ezzel kapcsolatban csak Anja Althaust tudom idézni a közelmúltból, hogy „ha a Győr hív, arra a hívásra nem igazán tudsz nemet mondani.” Megtiszteltetés és nagy lehetőség, hogy itt lehetek, és nagyon szeretném, hogy esetlegesen még egy Bajnokok Ligája-címet szerezhessek a jelenlegi négy mellé, és természetesen minden más fronton is nyerni szeretnék.

Hogy érezted magad a balatonboglári edzőtáborban? (Eközben a csapat már ismét útra kelt és a horvátországi Porecben tölti az újabb edzőtábor első napjait.)

Nagyon jól éreztem magam a csapattal, fizikailag egyre keményebb edzések vártak és várnak is ránk a felkészülési időszak alatt, de szerencsére a kézilabda is egyre többször a kezünkbe kerül, ami különösen nagy öröm számunkra, úgyhogy izgatottan állok minden feladat elébe.
Már nagyon várom, hogy újra és újra pályára lépjek ebben a csarnokban.

Üdv újra itt, és minden jót kívánunk a szezon során, Katja!