A következőkben a Győri Audi ETO KC Szurkolói Egyesületének jelenlegi elnökével, Menyhárt Ferenc „Menyussal” beszélgetünk. Személyét és az egyesületet sok, érdekeségekkel tarkított történeten keresztül ismerhetjük meg.

Mi a legkorábbi Győri Audi ETO KC-hoz kapcsolódó emléked, honnan ered a csapathoz fűződő nagy szeretet?

Nagyjából 2006-ra tehető, amikor abbahagytam az aktív labdarugó játékvezetői tevékenységet, és felszabadultak a hétvégéim, tudtam kézilabda mérkőzésre járni. Így szépen lassan egyszerű szimpatizánsként indulva először jegyeket, majd bérleteket vettem, majd igazi szurkolóvá és folyamatos meccsre járóvá váltam. Az első idegenbeli túrám 2008-ban Nürnbergben volt, azóta pedig rengeteg helyen jártam már. Ami kicsit vicces, hogy én akkor azt mondtam a nürnbergi útra, hogy azért ez hosszú volt. Nos, ma már egy ilyen kaliberű túrára azt mondom, hogy rövid. Ezt követően már szurkolói bérletesként először 2011-ben kértek fel, hogy legyek az egyesület titkára, 2022 óta pedig az egyesület elnöki posztját töltöm be.

Hogyan lehet csatlakozni a szurkolói egyesülethez?

Az egyesületünkbe bárki csatlakozhat minden egyes bajnoki idény elején, éves tagsági díj befizetése ellenében. Innentől kezdve érvényesek rá is a tagsággal járó kedvezmények, például hazai bérletekre, vagy idegenbeli bajnoki utazásra vonatkozóan.

Mesélnél egy kicsit az utazásokról?

A tavalyi túra Kastamonuba olyan szempontból volt különleges, hogy az volt az első Európán kívüli célállomás. Mivel annyira messze van, hogy busszal nem tudtunk menni, csak repülővel, ezért nagyon sokan le is mondtak róla. Azonban volt egy szűk társaság, aki bevállalta. Ami még különlegesebbé tette, hogy ugyanabban a szállodában voltunk, mint a csapat, amikor megérkeztek, mi már a hotel aulájában vártuk őket – Nagyon meglepődtek. Ami ezt az utat beárnyékolta, az a törökországi földrengés volt. Mi szerencsére az ország másik felében tartózkodtunk, viszont a hazaindulás előtt elkapott minket egy viszonylag kicsi, 5-8 másodperces utórengés, ami rémisztő volt.

Két olyan Larvik elleni mérkőzés volt, ahova nem tudtunk busszal menni, ebből az egyik különleges, hiszen szegény Karl Erik Bøhn akkoriban nagyon beteg volt már, és terveink szerint meglátogattuk volna. Azonban az utazás idejére már sajnos nem volt köztünk, így végül felkerestük a szülői házát és ott emlékére gyertyát gyújtottunk.

A leghosszabb utunk talán Itxakoba vezetett, ahol akkor még egy számunkra ismeretlen Ambros Martín volt az edző, akiről azóta tudjuk, mit vitt véghez itt Győrben.

Ki volt az az ETO játékos, akit a legjobban megkedveltél az évek során?

Sosem voltam az a típus, aki egy játékos miatt járt mérkőzésre.  Mindig a csapat volt az első, de természetesen legendás játékosaink voltak, közülük azért akad jó pár olyan, akit nagyon kedveltem és kedvelek. Számomra az első időszakban a leginkább Ana Đokić volt, akit imádtam. Görbét (Görbicz Anita – a szerk.) mindenképpen a sor elejére kell tenni. A jelenlegi csapatnál szerintem Kari (Kari Brattset Dale – a szerk.) az, akit a legjobban kedvelek.

Van olyan alkalom, ahol a hivatalos eseményeken túl találkozhattok a csapattal?

Igen-igen! Nemcsak a csapat szokta meghívni a szurkolókat, hanem a szurkolók is a csapatot. Több mint 10 éve már, hogy Nagybajcson Szurkolói Bált rendezünk, ahova természetesen az ETO-t is meghívjuk együtt ünnepelni. Minden évben hatalmas siker, több játékos is részt vesz ezen a rendezvényünkön.