„Álmodok vagy ez a valóság?” – Kiss Diána Eliza és Rédecsi Polett

2024. január 27-én újabb fiatal akadémisták mutatkozhattak be a Győri Audi ETO KC felnőtt csapatában. A Dunaújvárosi KKA elleni magyar bajnoki mérkőzésen nemcsak, hogy bemutatkozott, de még gólt is szerzett Kiss Diána Eliza és Rédecsi Polett. A fiataloknak ez a hétvége élénken fog megmaradni emlékezetükben, hiszen középiskolai szalagavatójuk a mérkőzést megelőző napon volt. Az érzelemdús két napról kérdeztük őket…

Melyik iskolába jártok, miért pont erre esett a választás?

Kiss Diána Eliza: „A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia gimnáziumába járok. Először a Bercsényibe (Győri Szakképzési Centrum Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum – a szerk.) jártam és 11. osztály félévekor kerültem át a Fehér Mikibe, mert ott az órarend sokkal jobban alkalmazkodik az akadémiai élethez, például van edzésszünet. Így tudunk járni egyéni képzésekre és konditermi edzésekre is. A váltás után sokkal könnyebb volt összeegyeztetni az iskolát a kézilabdával.”

Rédecsi Polett: „Én is a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia gimnáziumába járok, Diával együtt váltottunk iskolát. Az órarend engedékenysége nagy pozitívum, sőt az is, hogy itt célzottan az érettségire készítenek fel minket. Én kollégista is vagyok, ott is van előírva mindenkinek tanulási idő esténként.”

Végzős diákként a továbbtanulással kapcsolatban mik a terveitek?

Kiss Diána Eliza: „A Testnevelési Egyetemre szeretnék jelentkezni az edzői szakra. Nyilvánvalóan a kézilabda számomra a legfontosabb, de szeretném, ha később lennének olyan végzettségeim, amire majd tudok alapozni a jövőben.”

Rédecsi Polett: „Én is szeretnék mindenképpen tovább tanulni, 2 opció van a fejemben: edzőire menni vagy testnevelő tanárnak tanulni. Bár Attila bácsi (Kun Attila – a szerk.) tanácsára a levelezős opciót választanám, tekintve, hogy ingázással nem lehetne megoldani a kézilabda mellet az egyetemet is.”

A mérkőzés előtti nap volt a szalagavatótok, ezt mennyire vártátok?

Kiss Diána Eliza: „Én már nagyon vártam, a sportban és a pályán kemény vagyok, de a magánéletben szeretem az ilyen csajos dolgokat. A táncot és a műsort is nagyon élveztem. A bulit viszont utána kihagytam, mivel másnap meccsünk volt és én szerettem volna pihenni és minél jobban felkészülni rá.”

Rédecsi Polett: „Nagyon vártam én is! Egész héten mentem körmöshöz, fodrászhoz, szempilláshoz, hogy én legyek a legszebb. Nagyon imádtam ezt a kis készülődést meg az eseményt is.”

Mikor és hogyan tudtátok meg, hogy benne lesztek a DKKA elleni meccskeretben?

Kiss Diána Eliza: „Hétközben szerdán indultunk korosztályos mérkőzésre Szombathelyre és akkor mondta az edzőm (Kun Attila – a szerk.), hogy mezt kell nekem csináltatni, mert valószínűleg szüksége lesz rám a felnőttnek. Ténylegesen csak péntek délután derült ki, hogy mennünk kell a szombati meccsre. Az első csapattal való edzés után mondta Ulrik Kirkely, hogy számít ránk a keretben.”

Rédecsi Polett: „A hétközi meccs előtt nekem is mondta Attila bácsi, hogy pénteken a nagy csapathoz kell mennem majd edzeni. A pénteki edzés után beszélt velünk Ulrik (Ulrik Kirkely – a szerk.), hogy a Dunaújváros ellen szeretné, ha elutaznánk a csapattal. Azt mondta, hogy fogjuk ezt fel úgy, mint egy izgalmas utazást.”

Mindkettőtöknek más lett a mezszáma, mint azt az utánpótlásban megszoktátok. Van valamelyik számnak különleges jelentősége számotokra?

Kiss Diána Eliza: „A 8-as nekem egy nagyon szimpatikus szám volt és már korábban eldöntöttem, hogy ha majd egyszer a felnőttben fogok játszani, akkor a 8-as mezszámot szeretném. Tudom, hogy ezelőtt Anne Mette Hansen-é volt ez a szám és szeretnék egy hasonlóan sikeres karriert befutni itt Győrben, mint ő. Az akadémián a 30-ast kaptam meg, mikor ide kerültem, különösebb jelentősége nincs számomra, de azért az évek alatt azt is megszerettem.”

Rédecsi Polett: „A 6-os kiskorom óta velem van, nagyon szeretem, az utánpótlásban ugye ez a mezszámom. Egyébként nincs kifejezetten szerencse számom, a 37-es úgy jött, hogy a barátnőimmel mindig mikor felnézünk az órára 37 van, de így folyamatosan vagy éppen a telefonom van 37%-on. Egyébként kicsit tartottam tőle, mert páratlan szám, de úgy éreztem mégis, hogy jó lesz ez.”

Milyen volt a meccsnap?

Kiss Diána Eliza: „Nagyon furcsa, mivel nem éreztem görcsös izgulást a mérkőzés előtt. Volt bennem egyfajta bizonyítási vágy és egy kis izgatottság, jó sok motiváció, és nagyon vártam, hogy pályára léphessek. A felnőtt játékosok kedvesek és támogatóak voltak, azt éreztem, hogy egy olyan közegben vagyok, ami levette a vállaimról a terhet.”

Rédecsi Polett: „Mint említettem kollégista vagyok, de egyébként Csornán laknak szüleim, így a hazajárás sem kényelmetlen. Van egy olyan szokásom, hogy minden meccs előtt otthon alszom, sokkal kényelmesebb és sokkal inkább ki tudom magamat pihenni. A meccs napján már reggel 7-kor kipattant a szemem, de tudtam, hogy még vissza kellene feküdnöm, hogy tényleg kipihenjem magam. A meccsen azért furcsa volt, hogy a kispadon nem a megszokott arcok ülnek mellettem, hanem világsztárok.”

A gólszerzés is sikerült mindkettőtöknek. Egyikőtök egy hetest értékesített, míg a másikatok egy lerohanást fejezett be góllal. Hogy éltétek ezt meg?

Kiss Diána Eliza: „Nagyon hálás voltam az edzőnek, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy odaálljak a hetest elvégezni. Úgy is álltam oda a vonalra, hogy ezt biztosan bedobom.”

Rédecsi Polett: „Ulrik szólt félidőben, hogy számítsak rá, hogy fel fog tenni, ha úgy alakul a meccs. A beállás előtt még a Nada (Szöllősi-Schatzl Nadine – a szerk.) is odajött hozzám és mondta, hogy ne izguljak és csináljam azt, amit tudok. Nagyon jól esett, úgy voltam vele, hogy nincs veszteni valóm, én innen már csakis pozitív élménnyel jöhetek el. Végül a gólt szélről egy lerohanásból szereztem. Mikor megkaptam a labdát elmondtam pár imát, mert tudtam, hogy utólag ostoroztam volna magam, ha azt kihagyom, de végül jól alakult.”

Hogyan foglalnátok össze ezt az érzelem és eseménydús hétvégét?

Kiss Diána Eliza: „Ezt a hétvégét úgy írnám le, hogy egy mindenkori álmom valósággá vált. Amióta elkezdtem kézilabdázni az volt a legnagyobb álmom, hogy egyszer ebbe a csapatba játszhassak. Néha még most is megkérdezem anyukámtól, hogy most álmodok vagy ez a valóság? Itt vagyok a lányokkal és csapattársamnak nevezhetem az olimpiai győztes, világbajnok és BL-győztes sportolókat. Ez számomra hatalmas megtiszteltetés.”.

Rédecsi Polett: „Őszinte leszek, nem érzem magam nagyon másképp. Most még nagyon a hatása alatt vagyok, hogy ez tényleg megtörtént, kell egy kis idő, hogy feldolgozzam. Természetesen azt is tudom, hogy ez egy következő lépcsőfok és megpróbálom a helyén kezelni. Tudom magamról, hogy még nem vagyok egy NBI-es játékos, aki végig játszik magyar bajnokikat, de nyilván nagyon örülök a lehetőségnek, hogy ott lehettem.”