Ki kellett lépnie a komfortzónájából azzal, hogy egy új, idegen országba helyezte át székhelyét, ám ki hibáztatná, ha a Győri Audi ETO KC hívó szavára tette mindezt?! A francia válogatott egyik tapasztalt alapembere, az olimpiai ezüstérmes, világbajnok és Európa-bajnok Beatrice Edwige hatalmas lendülettel és nagy lelkesedéssel érkezett Győrbe.
Az elmúlt szezonban előző csapatával átélt első DELO WOMEN’S EHF FINAL4-os élményét soha nem fogja elfelejteni, olyannyira, hogy immár zöld-fehér mezben szeretné újra testközelből megtapasztalni azt a fantasztikus hangulatot, amelyet a klubkézilabdázás csúcseseménye jelent.
Következzék Beatrice Edwige bemutatkozó interjúja!

Mesélj kérlek röviden kézilabdás pályafutásod kezdetéről!

Viszonylag későn, 15 éves koromban kezdtem kézilabdázni – előtte atletizáltam, még korábban pedig nagyon sok más sportágban is kipróbáltam magam, nagyon rövid ideig fociztam és úsztam is. Az atlétikáról a kézilabdára történő váltásom oka az volt, hogy nagyon szeretek beszélni, ám az atlétikapályán mindig egyedül éreztem magam, unalmasnak is találtam egy idő után, hogy egyedül edzettem, de a kézilabdapályán más volt a helyzet – sok ember, remek hangulat J

Ugorjunk egy nagyot az időben, hiszen karriered egész eddigi időszakát Franciaországban töltötted – milyen érzés volt ezek után megérkezni és találkozni az új csapattársaiddal itt Győrben?

Nagyon izgultam, hiszen egy új csapathoz érkeztem. Már 30 éves vagyok, és nem gondoltam, hogy ennyi idősen még megadatik, hogy ebben a csapatban játszhassak. Amikor jött a lehetőség, hogy Győrbe szerződjek, arra gondoltam – egy új klub, egy másik városban, másik országban, nem Franciaországban játszani, megismerkedni egy másik nyelvvel, másik kultúrával – komoly kihívás, és eleinte tényleg nagyon furcsa is volt.
Minden annyira más volt itt elsőre, például az első bevásárlásom – nagyon furcsa volt, hogy minden más nyelven van kiírva, mint amihez szoktam. Eleinte nehézséget okozott számomra eligazodni, de úgy érzem, már kezdek kicsit hozzászokni, nem félek az ilyen helyzetektől és bátran megyek bevásárolni :)
Talán éppen emiatt is volt jó, hogy a csapattársaimnál kicsit korábban, egy héttel hamarabb érkeztem Győrbe, hogy mindent feltérképezzek. Úgy gondolom, ez a legjobb döntés volt, amit csak hozhattam.

Mennyiben segített, hogy rajtad kívül még két francia játékos is szerepel az új klubcsapatodban?

Estelle is új, Doudou (Amandine Leynaud) pedig nagyon sokat segített már a kezdetektől, hiszen nagy könnyebbség, ha a saját anyanyelveden szólnak hozzád és adnak hasznos tanácsokat. Mellettük még Stine is beszél franciául, illetve Jana is, meg is egyeztünk Janaval, hogy ő franciául fog hozzám beszélni, én pedig angolul válaszolok, hogy ezzel mindketten gyakoroljuk a nyelveket.

Milyen tulajdonságokkal jellemeznéd magad?

Ha kézilabdáról van szó, egyfolytában jár az agyam, nem ismerek megállj a munkában. Ez a családom számára nem feltétlenül számít jó tulajdonságnak, mert például ha úgy érzem, hogy nem teljesítettem jól egy edzésen, utána én magam sem vagyok jól, ami könnyedén le is olvasható az arcomról. Természetesen meccsek után szintúgy ez a jellemző rám.
Olyankor elgondolkodok, azt mondom magamnak, hogy oké, nem játszottál jól, de nyertetek, és ez számít, ez a legfontosabb. Nagy levegő, pihenés, és utána egy kicsit máris jobb.

Mi a véleményed a híres zöld-fehér szurkolótáborról? Az első nyilvános edzésen, és azóta már egy felkészülési mérkőzésen is tapasztalhattad, hogy milyen előttük játszani…

Az edzés maga volt a megdöbbenés számomra, fantasztikus hangulatot teremtettek a csarnokban, és az csak egy edzés volt. Figyelemmel kísérték minden megmozdulásunkat, focizás közben Estelle-lel néha egymásra is néztünk, hogy mi történik, hiszen ez még csak a bemelegítés része, de a szurkolók megállás nélkül tapsoltak. Hihetetlen volt… Franciaországban korábban még nem volt ilyen nyitott kapus edzésben részem.
Látszik, hogy itt nagyon szeretik a szurkolók a klubot és bármit megtesznek kedvenceikért, mindenhova követik a csapatot. Ha sétálunk a városban, csak úgy özönlenek a jókívánságok felénk, fotót és aláírást kérnek tőlünk. Ez őrület!

Bízunk benne, hogy az egész szezon ilyen remek hangulatban fog telni Beatrice számára – sok sikert kívánunk!