Olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok francia válogatott, nemrégiben a Balaton partján EHF-kupa győzelmet ünnepelhetett, azonban új csapatával az új szezon közeledtével lelkesen és motiváltan vág neki az újabb kihívásoknak – ő Estelle Nze Minko.
Újdonsült irányítónk számára nem mondhatni, hogy teljesen új a jelenlegi közeg, hiszen a hazájában eltöltött jó néhány év után 2016-ban Magyarország felé vette az irányt, így már ismerős számára a magyar bajnokság és a Magyar Kupa küzdelmei – nem beszélve a zöld-fehér mezről, melyet immár ő is magára ölhet.
Jöjjön Estelle Nze Minko bemutatkozó mini interjúja!

Mikorra datálhatók a kezdetek, amikor megismerkedtél a kézilabdával?
12 éves koromban egy kis faluban, a szülőfalumban kezdődött minden. Előtte és közben is űztem más sportágakat, mint például az atlétika, ping-pong, és részt vettem az ún. multiactivity aktivitásban is, ami azt jelentette, hogy minden szerdán más sportágban próbálhattuk ki magunkat. Így találtam rá a kézilabdára is.
Vicces a története, ahogy a kézilabda mellett döntöttem, ugyanis ez volt az első olyan sportág, ahol a srácok nekem is odapasszolták a labdát – gondoltam, ez már jelent valamint (nevet). Nagyon kevesen voltunk lányok, és hát a fiúk nem igazán vontak be minket a játékba.
Jól éreztem magam labdával a kezemben, hiszen minden olyan tevékenységet végezhettem, amit szeretek – futkározni körbe, különböző pozíciókból lőni, ugrándozni.

A kezdetek után tegyünk egy nagy ugrást az időben… Hogy érzed magad itt Győrben?
Őszintén szólva, annyira jó érzés, hogy minden egyes nap rácsodálkozok, hogy „tényleg itt vagyok?”. És tényleg! Hiszen edzés előtt megyek be az öltözőbe, részt veszek az edzéseken az arénában, körülöttem azokkal a lányokkal, akik egytől egyig kiváló játékosok. Az első nyilvános edzésen, amikor ugyanazt a pólót viselve bevonultunk, egy igazi „ez már valami” érzés kerekedett felül rajtam, emlékezetes pillanat volt. Sokan megkérdezték tőlem, hogy egy álmom vált-e valóra azzal, hogy itt játszhatok, és természetesen az egyik részről igen, de másrészt meglepetésnek is nevezném, hiszen ez egy olyan dolog az életemben, amiről nem gondoltam, hogy valaha megtörténik. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek.

Már két edzőtáboron túl is vagy új csapatoddal, milyen élményekkel tértél haza, milyen volt a fogadtatásod a csapatban?
Ha megérkezel egy új klubba, a kézilabda mellett a legfontosabb, hogy jó kapcsolatot ápolj a többiekkel, az emberi oldal nagyon fontos számomra. Szeretek mindenkit megismerni, megtalálni a helyemet, ugyanis úgy gondolom, csak akkor tudunk jól játszani, ha tényleg igazi csapatként együttműködünk és jó a hangulat.
Jelenleg komoly fizikai felkészülést végzünk, de ezt is nagyon izgalmasnak és érdekesnek tartom. Sokat dolgoztunk és dolgozunk, megismerkedtem a rendszerrel és elvárásokkal, minden új számomra, még ha ellenfélként már jó néhány alkalommal meg is mérkőztem a győri csapattal.

Milyen célokkal érkeztél a Rába partjára?
A céljaim és terveim megegyeznek a klub céljaival – mindent megnyerni. Egy ideje már nem játszottam BL-mérkőzéseken, van már vagy öt éve is, ezért különösen hálás vagyok, hogy ismét kipróbálhatom magam a női klubkézilabdázás legerősebb bajnokságában, és természetesen meg is akarom nyerni.

Milyen fogadtatásban részesültél a zöld-fehér szurkolótábor részéről?
Az első nyitott kapus edzés előtt eleinte kicsit stresszes voltam, hiszen minden annyira hivatalosnak tűnt, ahogy egyen öltözetben várakoztunk az öltözőben pályára lépés előtt. Ha egy új csapathoz érkezel, természetesen szeretnéd, hogy a szurkolók megkedveljenek, hogy mindennek részese legyél, ami a csapattal kapcsolatos.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek és örülök, hogy találkozhattam velük. Remélem, befogadnak az ETO-családba – mindent meg fogok tenni a klubsikerekért és igyekszem kihozni a maximumot magamból.

Reméljük, hogy minden célod teljesül zöld-fehérben, Estelle!