A 21 éves Faluvégi Dorottya 2018 nyarán Debrecenben a korosztályos utánpótlás versenyen junior világbajnoki címet szerzett – sőt posztján az All-Star csapatba is beválasztották –, fiatal kora ellenére pedig már 2016 óta a felnőtt válogatott oszlopos tagja. A kézilabdapálya mellett tanulmányait sem hanyagolja, azonban most egy rövid „pihenőt” tart az iskolapad koptatásában, ugyanis teljes erővel kézilabdás karrierjére koncentrál, immár győri színekben.
Ismerjék meg Faluvégi Dorottyát!

Igaz, még így is nagyon az elején vagy, de mesélj kérlek röviden a kezdetek kezdetéről kézilabdás pályafutásod kapcsán…
Általános iskola első vagy második osztályában szivacskézilabdával kezdtem. Eleinte a kézilabda mellett még akrobatikus rock’n’roll-ra is jártam, amit szintén nagyon szerettem, de nem tudtam sokáig egymás mellett csinálni a kettőt, mert a szereplések mindkét esetben hétvégente voltak. Ekkor kellett meghoznom „életem akkori legnehezebb döntését”, és a kézilabdát választottam. Valamelyest a bátyám példáját követve, hiszen ő ekkorra már kézilabdázott, bekerült egy jó társaságba, jól is ment neki, és a kis barátnőim is elkezdtek kézizni.

Fiatal korod ellenére posztodon már stabil tagja vagy a felnőtt válogatottnak – milyen érzés volt megkapni az első meghívót?
Ha jól emlékszem, Kim (Kim Rasmussen) három éve a magyar válogatott szövetségi kapitánya, s amikor idekerült, meghívott a válogatottba, amin nagyon meg is voltam lepődve és be is rezeltem kicsit. Nem nagyon tudtam eleinte elképzelni, hogy mit tervez velem, mert úgy éreztem, hogy még nincs ott a helyem. Ő viszont elmondta, hogy azt szeretné, hogy a következő olimpián ott legyek, felvázolta az elképzeléseit, folyamatosan meghívást kaptam a válogatottba, én pedig tudtam, hogy nincs veszítenivalóm, nincs rajtam teher, és most már egész szépen alakulnak is a dolgok a válogatottban.

Milyen érzés most itt lenni Győrben? Párszor már megfordultál itt az előző szezonok során is, azonban most jelentősen más kontextusban, talán nem túlzás azt mondanuunk, hogy kicsit különlegesebb, hogy itt vagy?!
Különleges olyan szempontból is, hogy ez az első csapatváltásom – egy évet játszottam kölcsönben az MTK-nál, de igazából ugyanúgy otthon laktam és ugyanabban a városban éltem, úgyhogy azt nem sorolnám ide.Ez tényleg egy olyan pillanat, amikor érettnek éreztem magam arra, hogy vérfrissítés jöjjön el. Úgy éreztem, meg kell ragadnom a lehetőséget, és úgy vélem, jól döntöttem, mert nyugodt vagyok itt, jól érzem magam.

Az első perctől kezdve mindenkitől a beceneved – Csibe – hallom, megosztanád velünk a történetét, hogy honnan kaptad?
Ez nagyon nagyon régi történet, még kis totyogós koromban volt egy sárga kezeslábas pizsamám, és anyáék csúfot űztek belőlem, hogy úgy nézek ki, mint egy csibe – aztán jól rámragadt! Azóta ezt, és ennek minden változatát átvette mindenki :)



És mi a helyzet a mezszámoddal (48)? Van valamilyen különleges jelentősége?
A mezszámom teljesen véletlenül alakult így, nem ezt a számot kértem anno még 12-13 évesen, viszont az enyém nem érkezett meg időben, ezt pedig egy másik jobbszélső csapattársam adta kölcsön, mert ő nem játszott egy bizonyos kupán. Viszont a meze a mérkőzések során tiszta wax lett, és nem akartam neki úgy visszaadni, ezért felajánlottam egy cserét – azóta ez a mezszámom, és nagyon meg is szerettem.

Ha jól tudom, egyetemi tanulmányaid is folyamatban vannak – hogy haladsz?
Igen, a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdálkodástudományi Karán, gazdálkodás és menedzsment szakon tanulok – már látom az alagút végét. :) Szerencsére az előző félévben minden tárgyamat meg tudtam csinálni, még ha kicsit túl is vállaltam magam, de így legalább nyugodt szívvel el tudtam jönni. Most egy kis nyugit tartok ebben a félévben, előkészítő folyamatok zajlanak majd a szakdolgozat és az államvizsga kapcsán, de tavasszal belevágok. Nagyon sokat segítettek a tanárok, általánosságban az volt igaz rájuk, hogy felkapták a fejüket, mert élsportoló vagyok és még tanulni is akarok.

Végezetül, megosztanád velünk, hogy milyen személyes célokkal érkeztél új klubodhoz?
Először is szeretném megtalálni a helyemet és megérezni azt a légkört, hogy hogy is mennek itt a dolgok. Szeretnék még tovább fejlődni és megtartani azt a magabiztosságot, amit gyűjtögettem magamnak és a begyakorolt tudást. Amit csak lehet, szeretnék ellesni a két jobbszélsőtől mellettem, mert ők igazán rutinosnak számítanak, igyekszem azt félretenni, hogy fiatal vagyok. Nem akarok semmi mással foglalkozni, csak keményen dolgozni és a végén belőni a helyzetet.

Azt hiszem, ez remek végszó volt – sok sikert kívánunk Csibe!