A Győri Audi ETO KC utánpótlásához kapcsolódók közül mindenki ismeri Teca nénit. Tóth Lászlóné meghatározó személyiség a fiatalokat kézilabdára nevelő és oktató kollégák körében. Hatvan évesen olyan kondícióval rendelkezik, hogy a testnevelés órákon ő mutatja be a fejen- és kézenállást tanítványainak, és legfontosabb edzői hitvallása, a következetesség és igazságosság példaértékű megnyilvánulásával nagy tisztelet övezi játékosai és kollégáit körében is. Beszélgetésünk végén életre szóló jótanáccsal üzent a fiataloknak…

Hogyan lett önből kézilabda edző?

"Vissza kell menni sok-sok évvel ezelőttre. Ötödikes koromra datálódik a kézilabdához fűződő viszonyom; az általános iskolai testnevelőm szerettette meg velem ezt a sportágat. Aztán a gimiben kosarazni kellett, úgyhogy azt csináltam. A gyerekek ma is csodálkoznak, amikor beállok hozzájuk játszani, és még tudok is! A kosárlabda révén kerültem Budapestre 16 éves koromban, az akkori bajnokcsapathoz, de a sportág szeretete csak visszahúzott a kézilabdához. Egy kollégista társam csábított a Vasasba kézizni. Ott töltöttem másfél élvet, és olyan csapattársaim voltak, akik a válogatottságig is eljutottak. Nem éreztem azt, hogy belőlem lehetne klasszis játékos, emellett fontosabbnak tartottam a tanulást. Így kerültem Pécsre a tanárképzőbe, földrajz testnevelés szakra – ilyen szakos volt az általános iskolai testnevelőm is. Már akkor, ötödikes koromban mondtam édesanyámnak, hogy én tanár leszek. A főiskolán szereztem meg az edzői papíromat, és az akkori évek alatt szövődött szerelem miatt kerültem 1983-ban Győrbe. A férjem is edzősködött, én az akkori Ságváriban (most a tánc és képzőművészeti iskola) kezdtem el tanítani és iskolai keretek között délutánonként edzést tartani."

A férje is edző volt, nem is akármilyen. Tóth László az egykori Győri ETO KC férfi csapatának legendás edzője volt. Hogy működött ez családon belül, könnyítette vagy nehezítette ez a mindennapokat?
A mi házasságunk azért is működött nagyon jól, mert én ugyanazt csináltam mint ő. Mindent megadtam neki, hogy sikeres lehessen. Tisztában voltam azzal, hogy mivel jár az edzői pálya, gyakran volt, hogy elutazott több hétre, de ebből nálunk sosem volt probléma, ami esetleg máshol konfliktus forrása lehet egy házasságban.

Hogyan került ön az ETO-hoz, mióta van a klubnál?
Az ETO-hoz akkor kerültem, amikor Eszter lányom négy éves volt, és visszamentem dolgozni, akkor már a Balázs iskolába. Fiúkkal kezdtem el foglalkozni már egyesületi keretek között. Ez 1996-ban történt, akkor az ETO-ban még volt fiú és lány kézilabda szakág is. Fiúkkal a férjem haláláig dolgoztam, utána, 2007-ben Csabi (Konkoly Csaba – a szerk.) hívott ide.
Fiúkat összességében általános iskolai korosztályban edzettem, volt olyan srác, akinek hét-nyolc évig, elsőtől nyolcadikig én voltam az edzője. Lányokkal azonban mindig ifi és junior korosztályban foglalkoztam.

Mit jelent ön számára edzőnek lenni?
Szeretem, hogy közösségben vagyok, ez mindig fontos volt számomra. Szeretem azt is, hogy át tudom adni másoknak a tudásomat, az ismereteimet. Két lényeges tényező van a pedagógusi, edzői pályámat illetően – a következetesség és az igazságosság. A kimondott szónak nagy ereje van, ha kimondok valamit, annak úgy kell lennie, és meg is teszek mindent én is azért, hogy amit megígérek, az úgy is legyen, de azt is elvárom, hogy amit megbeszélünk, ne égbe kiáltott szó váljék belőle. Mindig igyekeztem arra is ügyleni, hogy ne kivételezzek egyik játkossal sem, nehogy azt érezzék a gyerekek, hogy valakit jobban kedvelek. Amikor például a lányom edzője voltam, vele szigorúbb voltam, mint a többiekkel.
A kihívások fontosan számomra, és minden szezon kihívásokkal teli egy edző számára. A régi módszereket is alkalmazom természetesen, mert azért vannak örökérvényű dolgok, de a mai napig szeretek megújulni, követem az új trendeket az edzői munkát illetően.
Amit én tudok és szeretek is csinálni, azt kevés edző szereti, az pedig az edzés eleje, a bemelegítés. Sokan azt gondolják, hogy ez egy lényegtelen rész, de szerintem tévednek, ennek olyannak kell lennie, hogy a gyerekek sose érezzék azt, hogy unják, mindig törekszem, hogy változatos legyen és felkészítse őket az egész további mozgásra.
Egy jó edzőben el kell tudni fogadtatni magát a tanítványokkal, ami az edző egész személyiségének köszönhető. El kell nyerni a játékosok hitét, bizalmát.
Egy példa: Eszter lányom a közelmúltban találkozott egy régi csapattársával, akit valamikor edzettem, és azt mondta a lányomnak, egy kérése lenne; hadd találkozzon velem. Ez olyan visszajelzés, ami önmagáért beszél. Az is felemelő érzés, amikor egy- egy mérkőzésen odaszaladnak hozzám és a nyakamba ugranak régi játékosaim…

Köztudott, a mai napig rendszeresen sportol, ami meg is látszik, korát meghazudtoló alakja van…
Lényeges, hogy példaképek is lehessünk tanítványaink szemében. Mind emberileg, mind szakmailag, minden téren, ebbe bele tartozik az is, hogy jó kondícióm legyen. A mai napig rendszeresen sportolok, gyakran futok. A múlt héten például hazamentem edzés után és még letekertem 35 km-t, de ami most a szerelem, az a jóga. Alkalmazom ezt az edzések végén a gyerekeknél is. Amire büszke vagyok, hogy a mai napig be tudok minden feladatot mutatni; a tesi órákon úgy tanítom a fejen- vagy kézenállást, láthatják a gyerekek, hogyan kell kivitelezni.

A pályáján kik azok a kollégák, akiktől sokat tanult?
Róth Kálmán nevét kell megemlítenem először. Egy korosztály vagyunk ugyan, de ő sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező edző, és amikor idekerültem, sokat tanultam tőle. Konkoly Csabinak is köszönettel tartozom. Igaz, ő fiatalabb mint én, de tőle is sokat tanulhattam. Basák Zoli mindig kicsikkel foglalkozott, ebben segített nekem sokat.

Teca néni a beszélgetés végeztével visszafordult és ezt mondta: „Üzenni szeretnék a fiataloknak, lehet?”
Így hangzott az életre szóló jótanács:
„Ne csak álmodozzanak a céljaikról, hanem valósítsák is meg azokat! A győztesek soha nem adják fel, mert akik feladják, soha nem győzhetnek!”

Ezzel, a mindenki számára megfontolandó jótanáccsal köszönjük meg Teca néni eddigi edzői tevékenységét, és kívánunk neki boldog születésnapot!