Egykor szabadhegyi garázsából árult szerelvényeket, mára a Dunántúl egyik legismertebb kereskedőcégeként támogatja a világ egyik legsikeresebb női kézilabdacsapatát a Cső-Lavina Kft. és a tulajdonos Szórádi László. De hogyan került kapcsolatba a sportággal a nagy futballrajongó család? Cikkünkből ez is kiderül.

Családi vállalkozásnak indult, mára pedig a Dunántúl egyik meghatározó szerelvényeket forgalmazó cége a Győri Audi ETO KC szponzora, a Cső-Lavina Kft., amelyet idősebb Szórádi László alapított. A tulajdonos vízvezeték- és csőszerelőként dolgozott, majd 1986-ban kezdett saját vállalkozásba.

„Kisiparosként, maszekként kezdtem dolgozni, és a másodállás szép lassan főállássá nőtte ki magát. Idővel a társammal külön váltak útjaink, én pedig megalapítottam a Cső-Ker Kft.-t” – emlékezett vissza a kezdetekre idősebb Szórádi László.

A valódi fordulópont 1996-ban következett: ekkor vette meg a jelenlegi telephelyet a Fehérvári úton, ahol megalapította a ma ismert Cső-Lavina Kft-t. A kereskedelem családi házuk garázsából indult, mostanra pedig bejáratott, megbízható vállalkozás lett, amelyet 2022 óta a tulajdonos fia, ifjabb Szórádi László visz tovább.

A cég a megyében több létesítmény felújításában is részt vett, és így került kapcsolatba a sport világával – köztük a győri kézilabdával is.

„Ott voltunk, amikor a régi csarnokot kellett rendbe tenni, és később az újban is. Ha gond volt, mindig nekünk szóltak. Nem is tudom megmondani, mióta támogatjuk az ETO-t, mert eleinte nem voltak papírok, a kézfogás volt a szerződés, ha pedig hívtak bennünket, mentünk” – folytatta.

A Szórádi-család egyébként elég sportos: nagypapaként László a mai napig focizik, akárcsak a fiai, de unokái is a mozgás szerelmesei.

„Már harminc éve annak, hogy elindítottuk a csapatunkat a városi kispályás bajnokságban, de ezen kívül is rengeteg tornán vettünk részt. Nálunk mindig fontos szerepet töltött be a sport szeretete, belénk égett” – mondta ifjabb Szórádi László, aki bár futballrajongó, egyszer-egyszer az Audi Aréna Győrbe is kilátogat.

„Bár idegenbe már nem járok minden meccsre, ilyenkor is figyelemmel kísérem a csapatot, míg a hazai találkozókon ott vagyok, a május 10-i dátum is piros betűvel szerepel a naptáramban – vette vissza a szót idősebb Szórádi László. – A mai napig több bérletem van, most már az unokák is gyakran elkísérnek. Örülök neki, hogy tovább viszik a sportág szeretetét.”

A sok emlék közül, amely az ETO-családhoz köti, nehéz kiemelni egyet, így támogatónk inkább tovább mesélt.

„Ott voltam a final fourokon, már az elsőn, a Papp László Budapest Sportarénában is. El se hittem, ez mekkora dolog, azóta is ámulok, meddig jutottunk. De arra is emlékszem, korábban nagyon fájt például az EHF-kupa döntőjében elszenvedett vereség Fehérváron. Ilyen az, amikor az ember már nem csak szurkoló, hanem ebben a közegben él. Ami kicsit hiányzik, hogy a régi Magvassy büféjében mindenkivel össze lehetett futni, nem csak a barátokkal, a játékosokkal, edzőkkel is. Viszont nagyon jól esik, még ha nem is nagy dolog, hogy minden évben kapunk a csapattól egy aláírt képet vagy labdát, ez a gesztus pedig értékkel bír, hiszen érezzük, hogy számítunk.”