Autószerelőként kezdte pályáját, a rendszerváltás derekán mégis kereskedő lett Ternyák Lászlóból, a Győri Audi ETO KC évtizedes szponzorából. A máig aktívan sportoló vállalkozó előbb alkalmazottként, majd tulajdonosként épített fel egy családi kézben lévő, sikeres győri vállalkozást, de közben sem felejtette el gyökereit. Ismerkedjetek meg az ő történetével.

Az eredetileg autószerelő végzettségű Ternyák László 1973-ban került Győrbe, ahol először a házgyárban dolgozott tíz évet, majd a rendszerváltás előtt öt évvel „igazolt át” az ÉPFU-hoz. A Ternyák-Trade Kft. története is itt kezdődött, ugyanis a kereskedő vénával rendelkező Lászlót a művezetője terjesztette fel az akkor újonnan alakuló kereskedelmi vállalat vezetésére.

„Polgár József, az akkori gazdasági igazgató úgy döntött, hogy létrehoznak egy építőanyag-kereskedést, és a művezetőm, aki látta, hogy van érzékem a kereskedelemhez, beajánlott vezetőnek – meséli Ternyák László. – 1989-ben kértek fel, a cég pedig 1991-ben indult útjára, amelybe két embert hozhattam magammal. Fűrészáruval, cementtel, betongerendával, mindenféle építőanyaggal foglalkoztunk, és bár eleinte nem igazán értettem hozzá, minden évben ragadt rám valami kis tudás.”

A cég aztán 1992-ben Kft-vé alakult, majd 1994-ben Ternyák László törvényi kötelezettségek miatt kellett átvegye az előd ÉPFU-Trade Kft. vezetését, ugyanis egy akkori rendelet értelmében, aki az anyacégnél vezető beosztást töltött be, nem lehetett ügyvezetője a leányvállalatnak.

„Az átalakuláskor felajánlották, hogy tíz százalék tulajdonrészt vásárolhatok, de eszem ágában nem volt. Azt mondtam, arra nekem nincs pénzem, hogy ne adj isten tönkremenjünk. Aztán 1994-ben még egyszer megadták a lehetőséget, ekkor már éltem vele.”

Néhány évvel később, 1997-ben kötelezték, hogy tőzsdeértéken megvegye a vállalatot. Aztán három nappal később felhívatták az irodába, majd végül két és félszeres árat kértek a cégért. A jogutóddal a telephelyet is el kellett hagynia, így 1998-ban „albérletbe” költözött, az újrakezdésnek pedig egy szabászgéppel és néhány bútorlappal vágott neki – itt indult el igazán a Ternyák-Trade Kft. története.

A vállalkozás családi jellege a kezdetektől meghatározó volt: fia már ipari tanulóként bekapcsolódott a munkába, 1999-ben aztán saját telket vásároltak és megkezdődött az építkezés. 2001-re felépült az első nagyobb épület, 2003-ban következett a 800 m²-es raktár, amelynek mérete 2006-ra megduplázódott, ezzel párhuzamosan pedig egy asztalosműhely is létrejött. A svájci frank hitel 2007-ben komoly nehézséget hozott, de a cég kitartott.

„Akkor napról napra éltem, de már stabil alapokon állunk. Jelenleg harmincketten dolgoznak nálunk, köztük a kisebbik fiam is, míg a nagyobb saját konyhastúdiót vezet, családi házakat és csarnokokat tervez. A vállalkozás továbbra is fejlődik: rendszeresen cserélünk gépeket, fejlesztünk, és törekszünk a minőség fenntartására. Büszke vagyok rá, hogy sok munkatársam tíz-húsz éve velem dolgozik, de olyan is akad, aki már innen ment azóta nyugdíjba. Azt hiszem, azért maradnak, mert én is megbecsülöm őket, ahogy ők engem.”

Ternyák László életében a munka mellett mindig is kiemelt helyet foglalt el a sport. Már fiatalon focizott, kézilabdázott, sőt játékvezető végzettséget is szerzett, mielőtt szponzorként letette voksát a Győri Audi ETO KC mellett.

„A sport mindig is része volt az életemnek, az ötcsapatos Ternyák-Trade Kupa például legalább húsz évre visszanyúló hagyomány. Fiatalon a fertőszentmiklósi csapatban játszottam, aztán 1971-ben bevonultam Nagykanizsára, ahol a Turi SE-ben két évet kézilabdáztam. Ez idő alatt szereztem a játékvezetői végzettségemet; jó is volt, mert így minden hétvégére hazaengedtek – folytatja mosolyogva. –  Később a házgyárban is a labdarúgás volt a mindenem, de a mai napig játszom, és még sokáig szeretném rúgni a bőrt. Például a hetvenötödik születésnapomra decemberben szeretnék tornát rendezni.”

És ami a kézilabdát illeti, Lászlóból a szenvedélyes szurkoló sem hiányzik. „Még Kiss Lajos buzdítására kezdtem el támogatni a csapatot nagyjából tizenöt-tizennyolc évvel ezelőtt. Egy barátommal és a lányommal szoktam kijárni a hazai mérkőzésekre, de régebben rengeteg helyre elkísértem a csapatot. Voltam Dániában, Franciaországban is, sőt, Spanyolországban épp a bikafuttatás idején jártunk. Arra is emlékszem, hányszor utaztunk Veszprémbe, mielőtt elkészült volna az aréna Győrben.”

S hogy jó példával járjon elő, Ternyák László nem felejti, honnan jött, és a jótékonykodás sem áll távol tőle. Fertőszentmiklósi gyökereit őrzi, és ahol tud, segít: korábban szponzorálta a helyi kézilabdacsapatot, támogatta a templom felújítását, de a mindszentpusztai autista otthon tetőszerkezetének rendbetételéhez is biztosított építőanyagot, míg a nagy tiszai árvíz idején egy háromgyermekes családot karolt fel.

„Tudom, mi a nélkülözés, éppen ezért ma is értékelem, amim van” – zárta szavait a cégvezető.