A kézilabdasport legrangosabb hazai elismerését, a Török Bódog Életműdíjat vehette át a napokban Róth Kálmán mesteredző, a Győri Audi ETO KC korábbi vezetőedzője és a magyar kézilabdázás egyik meghatározó alakja. A kiváló edző és pedagógus mélyen ismeri a játékot, az utánpótlást, és hosszú évtizedeken keresztül formálta a győri, valamint a magyar kézilabdázást. Róth Kálmán 235 mérkőzésen ült az ETO felnőttcsapatának kispadján – nála több találkozón csak Ambros Martín irányította a zöld-fehéreket –, így volt mit mesélnie tartalmas pályafutásáról.

Róth Kálmán tulajdonképpen gyermekkora óta a kézilabda bűvöletében él – a 66 éves mesteredző fiatalon a Bercsényi-iskola mögött, az olajgyári gödörben ismerkedett meg a sportággal, ahol a gondnoknak segített, cserébe pedig néha kapura dobhatott, ráadásul a mérkőzéseken ő kezelhette a forgatós eredményjelzőt, amire akkortájt minden gyerek áhítozott. „Abban az időben már az is nagy szónak számított, ha valaki olyan kapura lőhetett, amelyen háló volt. Szerettem volna kézilabdázó lenni, de az alkatom, a magasságom miatt nem feleltem meg, így aztán labdarúgó lettem a MÁVDAC-nál. Később aztán a Tanítóképző Főiskola mellett elvégeztem a kézilabda segédedzői tanfolyamot Murai Bélánál.”

Mellette testnevelő tanító kollégáját, Takács Miklóst említette példaképként, akinek az edzéseiből rengeteget tanult.

„A Gárdonyi-iskolában dolgozott, amikor 1980-ban elkezdtem tanítani, aztán a jobb lehetőségek miatt átment a Marcalváros II. lakótelepen akkor épült Balázs-iskolába, ahová rövidesen én is követtem. Együtt hoztuk létre az első kézilabda tagozatos általános iskolai osztályt, ami akkor egyedülálló volt az országban – Miklós a fiú-, én a lánycsapatot vezettem. Abban az időben ez a két iskola, a Gárdonyi és a Balázs jelentette az ETO utánpótlás bázisát” – emlékezett vissza a kezdetekre.

Legfontosabb céljának azt tekintette, hogy megszerettesse a kézilabdát a gyerekekkel, amelyhez a sikerek jelentették a leghatékonyabb eszközt.

„Imádtam a fiatalokkal dolgozni, végig tanár-edző maradtam, és még a 2005-ös bajnoki cím idején is tanítottam a Kazinczy-gimnáziumban. Többször kérdezte tőlem az igazgató, Németh Tibor, hogy miért csinálom, amire csak azt válaszoltam neki a tornateremben: nekem kell ez az iskolai légkör, és hogy a gyerekekkel dolgozhassak.”

Róth Kálmán minden tanítványára büszkeséggel emlékezett vissza, akik közül pályafutásukat tekintve Görbicz Anita és Pálinger Katalin kiemelkednek. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartja, hogy bármely csapat is érkezzen ellenfélként Győrbe, a mai napig mindig akad egy-egy játékos, aki odamegy hozzá köszönni és megölelni, mert vagy nála nevelkedett, vagy együtt dolgoztak a korosztályos válogatottban.

Róth Kálmán két ciklusban irányította az ETO felnőttcsapatát – először 1994-től 1996-ig, majd 2003-tól 2007-ig –, amellyel kapcsolatban felidézte, hogy a legnagyobb kihívást az első NB I-es felkérése jelentette, amikor olyan válogatott sztárjátékosok, olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmesek játszottak az ETO-ban, mint Hoffmann Bea, Mátéfi Eszter, Nagy Anikó vagy Szántó Anna. Mint mondta, „irányítani kellett az öltözőt”, de nem mindig tudott megfelelni a játékosok elvárásainak.

Edzői karrierje legemlékezetesebb pillanatairól úgy nyilatkozott, hogy nem tudna kiemelni egyetlen eseményt sem, mert rengeteg szép emléke van. A vereségeket viszont mindig igyekezett gyorsan elfelejteni – hangsúlyozta –, mert szerinte „nincs értelme a múlton keseregni”, hanem inkább edzeni kell tovább és javítani a hibákat. Egyetlen vereségként a 2005-ös Cornexi elleni EHF-kupadöntőt emelte ki, amely elmondása szerint sok mindenre megtanította.

Az újkori ETO felemelkedése is ebben az időszakban kezdődött – a csapat Róth Kálmánnal nyert először bajnokságot – 1957 és 1959 után – és Magyar Kupát, de először szerepelt nemzetközi színtéren is, ahol háromszor a döntőig menetelt, sőt, az EHF Bajnokok Ligájában is ekkor debütált a legjobb négy között. A kisalföldi klub azóta 6-szoros BL -győztes, 17-szeres magyar bajnok és 15-szörös Magyar Kupa-győztes: ennek kapcsán a szakember kifejtette, hogy óriási büszkeséggel tölti el, amit a klub elért. Hozzátette: „nem az számít, hogy kikkel érte el ezeket a sikereket a klub, hanem hogy milyen magas szintre jutott.”

Róth Kálmán vallja, hogy zöld-fehér vér csörgedezik az ereiben, és rengeteget kapott az egyesülettől, amelyért ő maga is sokat tett. S hogy mit jelent neki az ETO? „Valójában mindent, a családomat. Mindig azt mondom, hogy nekem két családom van: az egyik az igazi, a másik pedig az ETO! Ugyanakkor bevallom őszintén, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert bár a gyereknevelés oroszlánrésze a feleségemre maradt, ő végig mellettem állt, és nagyon sokat köszönhetek neki.”

Bár a magyar szövetségtől korábban kétszer is felhívták, hogy vállalná-e a szövetségi kapitányi pozíciót, végül azonban nem őt választották a feladatra, még sincs benne hiányérzet. „Szívesen kipróbáltam volna magam, de így is tartalmas pályafutás áll mögöttem – ez pedig csak Győrben fordulhatott elő, hogy testnevelő tanárból NB I-es edző lehettem.”

Példás szakmai életútjának elismeréseként, a klub legsikeresebb magyar szakvezetőjeként a napokban Török Bódog Életműdíjjal tüntették ki az MKSZ küldöttgyűlésén a korosztályos válogatottakkal is eredményes legendás trénert.

„Nem sok magyar edző mondhatja el magáról, hogy világbajnoki címig vezette a válogatottat, Török Bódog viszont ezen kevesek egyike. Azért is különleges nekem ez a díj, mert személyesen ismerhettem, és többször szakmai tanácsokkal is ellátott, amelyeket mindig megfogadtam – fogalmazott Róth Kálmán. – Korábban minden lehetséges díjat megkaptam, azonban a Török Bódog nevével fémjelzett életműdíj a legnagyobb hazai elismerés, amit kézilabdaedző kaphat, éppen ezért óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy érdemesnek találtak rá.”

(FOTÓ: MKSZ)