Ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk, ezúttal is kiélezettre sikeredett a Győri Audi ETO KC és az Esbjerg elődöntője: 2024 után 2025. május 31-én is egy gól döntött az EHF FINAL4 nyitómérkőzésén. A találkozón szinte végig a győriek vezettek, akik a félidei 17–15-ös állást követően sem tudták lerázni ellenfelüket. A fordulás után több labdája is volt a dánoknak az egyenlítésre, de az utolsó percben szerzett találatuk már csak a szépítésre volt elegendő – 29–28-ra nyert az ETO, ezzel nyolcadszor játszhat döntőt ebben a lebonyolítási rendszerben.

Immáron tizenegyedszer rendezik meg az EHF FINAL4 Women-t, a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét, amelynek a kezdetek óta a magyar főváros, Budapest ad otthont. Ebben a lebonyolítási rendszerben az első trófeákat még a Papp László Budapest Sportarénában gyűjtötte be a Győri Audi ETO KC csapata, amely tavaly az MVM Dome-ot is bevette, ezzel hatodik alkalommal ült fel Európa trónjára. A zöld-fehérek tehát címvédőként várták az újabb végjátékot, amelynek elődöntőjében – akárcsak egy évvel ezelőtt – ezúttal is a dán Esbjerggel kerültek szembe. Az erőviszonyok a résztvevő csapatok tekintetében igencsak kiegyenlítettnek tűntek, így a tavalyinál még kiélezettebb hétvégére volt előzetesen kilátás.

Ami a hangulatot illeti, nem lehetett rá panasz: a lányok izgatottsággal a szemükben érkeztek meg 2025. május 31-én az arénába és vették birtokba a gondosan előkészített öltözőt, mielőtt nagyjából tizenhatezer néző ovációja közepette kifutottak volna a pályára a bemelegítéshez. Az ezt követő látványos nyitóünnepség után aztán elérkeztünk az egész évben várt pillanathoz: megkezdődött a bemutatás, és végre pályára szólították lányainkat a FINAL4-on. A győri keretből szerencsére mindenki egészséges, így kellemes teherként Per Johanssonnak egy játékost ki kellett hagynia a mérkőzésre nevezettek listájából, választása pedig ezúttal a balszélsőre, Bo van Weteringre esett.

A mieink kezdték a találkozót, akik Kristina Jörgensen nagyszerű átlövéséből szereztek vezetést, de nagyon gyorsan jött a válasz a másik oldalon Henny Reistadtól. Váltva estek a gólok, az első percekben rendre egyenlített az Esbjerg, aztán az 5. percben jött Sandra Toft első védése, a lerohanás végén pedig Kari Brattset Dale gólja a vonalról (4–2). A beálló-átlövő kapcsolat kifejezetten jól működött, így a folytatásban már két-három gól között „ugrált” a különbség, amelyhez nagyban hozzájárult Dione Housheer játéka (10. p.: 7–4). Három perc gólcsend és három kihagyott győri helyzet után Ryu Eun Hee gólja kellett hozzá, hogy a dánok ne tudjanak egyenlíteni, aztán egy-egy hiba, és máris újra három volt közte (16. p.: 9–6). Hiába kerültek rövidesen emberelőnybe a pirosmezesek, belemenés miatt a mieink kapták meg a labdát, Bruna de Paula pedig nem habozott, a kapufa segítségével juttatta a labdát a hálóba. A 22. percben megint az egálért támadhatott a dán bajnok, de előbb Sandra Toft bravúrja hozta meg a közönség hangját, majd a lépéshiba miatt elvett labdából szerzett újabb Ryu-találat (12–10). Egy támadással később hosszas közjáték miatt állt a mérkőzés: Henny Reistad dobta fel magát a győri hatoson, a játékvezetők pedig hosszas videózást követően, hatalmas füttykoncert közepette kiállították délkoreai átlövőnket. A játékrész utolsó öt percének 13–12-es állásról vágtak neki a csapatok, de hiába egalizált Reistad, Estelle Nze Minko a gyors középkezdést követően betörésből talált a kapuba (27. p.: 14–13). Bár megint emberhátrányba kerültünk, rövidesen kiegyenlítődött a létszám, ugyanis Dekker szabálytalankodott Fodor Csengével szemben, a hetesből után pedig megint győri előnyt mutatott az eredményjelző. Ezekben a percekben Nze Minko góljai jelentették a különbséget, így a félidőben 17–15-re vezettünk.

A fordulás után rögtön Hatadou Sako avatkozott játékba, majd az ellentámadás végén emberelőnybe kerültünk, a lehetőséggel pedig Housheer élt. Egy támadással később megint a játékvezetők igyekeztek főszereplővé válni – már nem először a találkozó folyamán –, amit vezetőedzőnk is nehezen viselt a kispadon, de az újabb labdaszerzés után Fodor Csenge góljával 19–15-re léptünk el. Az északiak így is tapadtak: Reistad és Freriks volt eredményes a másik oldalon, de a 40. percben 23–20-ra még mindig mi vezettünk. Mielőtt nagyon örülhettünk volna Sako újabb bravúrjának, a másik oldalon Kristensen is bemutatott egy védést a kapuban. Rövidesen ismét egyenlítési lehetőséghez jutott az Esbjerg, de Sako megfogta van der Helm hetesét, majd egy támadással később egy ziccert is, így az utolsó negyedórának 23–22-ről vágtunk neki. Érezte a közönség is, hogy szükség van a hangerőre: az egész aréna rákezdett a „Hajrá, Győr!” rigmusra, majd talpon állva ünnepelt Kristina Jörgensen bombájánál (50. p.: 25–22). Az utolsó tíz perc elején aztán igyekezett ráhozni a frászt a győriekre a dán együttes, amely megint visszajött mínusz egyre: hét a hat ellen aztán Nze Minko lőtt üreskapus gólt, lehűtve kicsit a kedélyeket (26–24). Hol egy, hol pedig kettő volt közte, s hiába lőtte meg századik BL-gólját Bruna de Paula, akárcsak egy évvel ezelőtt, ezúttal is idegőrlő utolsó percekre volt kilátás. Az 59. percben a végjátékra beálló Elin Hansson került helyzetbe 28–27-nél, de Sako megint lehúzta a rolót, Housheer újabb hetesgólja pedig ismét talpra állította a közönséget. Hiába kért időt Tomas Axnér, csapata gyorsan eladta a labdát, így kétgólos vezetésnél kedvenceinkhez került a labda az utolsó 60 másodperc kezdetén. Bár a végén Hansson egy lerohanás befejezéseként még kozmetikázott az eredményen, így is szinte végig vezetve nyertük meg az elődöntőt 29–28-ra, ezzel megszerezve tizedik győzelmünket az Esbjerg ellen.

 

REAKCIÓ
Per Johansson, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője: – Rengetegszer néztem már szembe és maradtam alul az Esbjerggel a Rosztov edzőjeként, az ETO-val pedig ez volt a legnehezebb mérkőzésem, de nem igazán tudom, mi lehet a kulcs. Nagyon jól felkészültek belőlünk és nekünk estek az első félidőben. Szerintem a második játékrészben jobban teljesítettünk; a hét a hat elleni játékkal ritmust váltottak, de sikerült jól kezelnünk. Kicsit szerencsénk is volt, hogy sikerült végig megtartanunk a vezetést, és nem tudtak visszajönni. A klasszis kapusuk ellen is jól teljesítettünk, és az első félidőben olyan hatékonyságot produkáltunk, mint az egész idény során eddig soha. A végén idegeskedtünk, és az utolsó két támadás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, így hasonlóan szorosra sikeredett a találkozó, mint egy éve.

Kari Brattset Dale, a Győri Audi ETO KC beállója: – Az Esbjerg nagyon jól játszott, hátul eléggé szenvedtünk ellene. Hasonlóan kemény összecsapást várok a vasárnapi döntőben is, de mindegy, ki ellen lépünk pályára a másik párharcból, hasonló harcossággal kell fellépnünk, mint tettük azt az elődöntőben.

Tomas Axnér, a Team Esbjerg vezetőedzője: – Nagyszerű, élvezetes kézilabda-mérkőzést láthattak a szurkolók; noha az esbjergieknek talán nem volt az, a találkozó összképe alapján fantasztikus volt. Nem gondolnám, hogy a játékosaim idegesek lettek volna, jó érzéseink voltak, miközben folyamatosan betaláltunk. Talán néhány támadásnál és helyzetnél nem voltunk elég rutinosak, türelmesek, túl gyors megoldásra törekedtünk. Összességében elégedettséggel tölt el, hogy huszonnyolc gólt lőttünk a világ legjobb védelmének, erre nagyon büszke vagyok. A játékosaim követték a meccstervet, és ahogy a kollégám is elmondta, az első félidő nem a kapusokról szólt, aztán a második játékrészben, ahogy az egy-egy elleni párharcokban kifáradtak a játékosok, már kicsit többször jutottak szóhoz a hálóőrök. Voltak lehetőségeink az egyenlítésre, vékony jégen táncoltunk, de hiába helyeztünk nyomást a győriekre, nem tudtunk élni ezzel.

Live Rushfeldt Deila, a Team Esbjerg balátlövője: – Nagyon nehéz ezután a vesztes meccs után beszélni, de úgy gondolom, a mai eredmény vasárnap még nagyobb küzdelemre késztet majd bennünket. Remélhetőleg néhány óra alatt túllépünk a csalódottságon, hogy aztán újra összpontosíthassunk.