A Győri Audi ETO KC a hosszú évek próbálkozásai után először négy közé jutó dán Odense ellen lépett pályára 2025. június 1-jén az MVM Dome-ban az évad zárásaként. A 11. alkalommal megrendezett EHF FINAL4 döntőjében az ETO végig vezetve nyert: az első játékrészben már öt gólos előnyben volt, a 20–15-ös félidőt követően pedig fórjából kettőt a lefújásig megőrzött, így 29–27-es győzelmével hetedszer ért Európa csúcsára.

Tizenhatodik nemzetközi kupadöntőjére és tizenegyedik Bajnokok Ligája-fináléjára futott ki a pályára a Győri Audi ETO KC 2025. június 1-jén az MVM Dome-ban, ahol a négy között újonc dán együttes, az Odense Handbold várt rá ellenfélként. A hétvége forgatókönyve a 2024-eshez hasonlóan alakult: a zöld-fehérek az Esbjerg egygólos legyőzését követően az újonccal kellett megküzdjenek az aranyért, amelyet akár jó előjelként is felfoghattak a mieink. Izgatottan vágott neki az évad utolsó buszútjának a győri csapat – mondani sem kell, az öltözőfolyosón már harapni lehetett a feszültséget a találkozót megelőzően.

A 30–27-es esbjergi győzelmet hozó bronzmérkőzés után már szinte színültig telt arénában hatalmas üdvrivalgás mellett érkezett meg a címvédő a bemelegítéshez Kari Brattset Dale vezetésével. A szombati elődöntőhöz képest egyébként változott a magyar bajnok kerete: ezúttal Veronica Kristiansen maradt ki a nevezett játékosok listájából, a helyére pedig Bo van Weteringet jelölte Per Johansson vezetőedző.

A mérkőzést hatalmas győri hangorkán közepette a dánok kezdték egy kihagyott helyzettel, a másik oldalon pedig ki más szerezte volna a finálé első találatát, mint az évad kezdetén Odenséből az ETO-ba érkezett Dione Housheer. Kedvenceink nagyszerűen rajtoltak – a narancsmezeseket támadásban kifejezetten nehéz helyzetbe hozták, a labdaszerzésekből vezetett gyors kontrákkal pedig már az 5. percben 5–1-re vezettek. Nagyon gyorsan ki is kérte első idejét Ole Gustav Gjekstad, hogy megtörje a zöld-fehérek lendületét, de a forgatókönyv ugyanaz maradt: Estelle Nze Minko labdaszerzés után végig rohant a pályán és pattintott lövéssel fejezte be a támadást. Kelly Dulfer kiállításával először kerültünk emberhátrányba a döntőben, amelyet rögtön gólra váltott Aagot Hansen, ennél többet azonban nem tudott faragni hátrányából az Odense (10. p.: 8–4). Sőt, ahogy kiegészültünk, nemcsak visszaállítottuk a differenciát – az első negyedóra végére még növelni is sikerült a különbséget, az ebben a periódusban vezérként játszó Kari Brattset Dale góljaival (16. p.: 11–5). A magabiztos előny birtokában sem lehetett visszavenni a tempóból – lányaink igyekeztek nem megtenni azt a szívességet az ellenfélnek, amit szombaton a Metz, amely hagyta őket felállni mínusz hétről. A játékrész utolsó tíz percéig tartottuk a különbséget, aztán két rontott lövés és passz után közelebb zárkóztak az odenseiek (23. p.: 13–10). Per Johansson időkérése megtette a hatását, ugyanis Nze Minko villant kétszer, Sandra Toft védése után pedig Housheer vágott irgalmatlan nagy gólt Katrine Lundénak. Meg is jött a közönség hangja: több mint tízezezer torokból zúgott a „Hajrá, Győr!” a lelátón. Csapatkapitányunk ötödik találatával 17–13-ra vezettünk a félidő hajrájában, az ötgólos különbség visszaállításához azonban az északiak pontatlan hét a hat elleni játéka is kellett. Egy ilyen után Nze Minko saját térfeléről az üres kapuba ívelt, míg az utolsó szó Bruna de Pauláé volt, a szünetre így 20–15-ös előnnyel mehettünk az öltözőbe.

A fordulás után nagyon gyorsan betalált a csereként beállt Fodor Csenge, majd Housheer újabb, ezúttal kapufás bombájának örülhetett a közönség, mielőtt a holland jobbátlövőt két percre leültették a játékvezetők. Élt is a lehetőséggel az Odense, amely öt perc alatt háromra zárkózott fel (22–19) – ebben a perióduban Katrine Lunde többször is védett, de szerencsére közelebb nem engedtük ellenfelünket. A 39. percben Hatadou Sako védésénél robbant a lelátó – francia hálóőrünk ütötte kapufára az érkező lövést, majd fogta meg a labdát, miközben buzdításra hergelte a közönséget (24–19). Két támadással később ismét Sako volt a főszereplő, aki Aagot Hansen ejtett hétméteresét kapta le a levegőből, majd Rushfeldt Deila estében kapura küldött labdáját tolta az alapvonalon túlra. Az utolsó negyedórát két odensei gól nyitotta, de megint Nze Minko villant, aki előbb betörésből, majd egy lerohanás után ejtésből vette be Lunde kapuját (27–22). Jól kezdtük az utolsó tíz percet: előbb egylátványos akció végén de Paula talált be, majd megint jött a menetrendszerinti Sako-bravúr, de fellélegezni még mindig nem lehetett (28–23). Elfutás után Elma Halilcevic vette be a kapunkat, ezzel igyekezett egy utolsó rohamot indítani a dán együttes, amely a záró percekre 28–25-re jött fel, így a lehető legjobb pillanatban törte meg Kristina Jörgensen átlövése a kisalföldi gólcsendet. Hálóőrünk, Sako megint lehúzta a rolót, majd három perccel a vége előtt emberelőnybe kerültünk – Tchaptchet Defo tarolta le Housheert, amelyet a videózás után a játékvezetők piros lappal „jutalmaztak”. Hogy ne legyen izgalommentes a vége, 30 másodperccel a lefújás előtt Lunde még védett egyet (29–27), de innen már nem sikerült felállnia az Odensének – csapatunk tavalyi címét megvédve hetedszer lett Bajnokok Ligája-győztes!

 

REAKCIÓ
Per Johansson, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője: – Nem tudom, titok-e, de ez már a negyedik alkalom, hogy itt vagyok. Sok játékosom többször járt már itt, így el tudták mondani azoknak, akiknek ez az első FINAL4-ja, hogy mire számítsanak. Úgy érzem, egyre nyugodtabbak vagyunk – vagy legalábbis én biztosan. Nehéz szezonunk volt, sok sérüléssel, de mostanra teljes a keretünk és sikerült visszatérnünk a csúcsra. Egészséges, támogató közeg vesz körül minket, mindenki próbálja támogatni az törekvéseinket. Kiváltságnak érzem, hogy ilyen fantasztikus emberekből álló csapattal dolgozhatok, akik nemcsak jó játékosok, hanem szerények is. Talán ez a titok.

Hatadou Sako, a Győri Audi ETO KC kapusa: – Igyekszem mindig sok energiát hozni a pályára. Tudom, mennyire fontos ez a csapattársaimnak. Rengeteget dolgoznak a lányok a védelemben, és persze ez még jobb, ha a kapus is hozzáteszi a magáét. Ma csak annyit akartam, hogy örömmel játsszak, energiát adjak, jó érzéseket érezzek – és azt hiszem, ez sikerült is. Nagyon boldog és büszke vagyok.

Ole Gustav Gjekstad, az Odense Handbold vezetőedzője: – Sosem jó ötlet hétgólos hátrányba kerülni – kezdjük ezzel. A magyarok rákapcsoltak, és nagyszerű győzelmet arattak. Jobbak voltak nálunk, kétség sem fér hozzá. A második félidőben kezdtünk el védekezni, de már kicsit késő volt, onnan nehéz visszajönni. Összességében a csapatom és a lányok végig harcoltak. Csalódottak vagyunk, mert győzni akartunk, de holnapra már nagyon büszkék leszünk az ezüstéremre. A lányok egész szezonban ilyen elszántan küzdöttek.

Katrine Lunde, az Odense Handbold kapusa: – Imádok itt lenni, és persze imádok kézilabdázni is. A legjobb dolog, amit elérhetsz, hogy bejutsz a FINAL4-ba, és kiélvezed minden pillanatát. Ahogy Hatadou is mondta, amikor beszállsz a játékba, mindent bele akarsz adni, amit csak tudsz, és igyekszel megfordítani a meccset. Büszke vagyok a csapatra és az eredményre, de kicsit csalódott is vagyok, mert szerintem túl sok hibát követtünk el, és lehetett volna több védésünk is. Úgy érzem, lett volna esélyünk legyőzni őket, de nem lehet hét a hatban ilyen hibákkal játszani.