Címvédés az EHF Bajnokok Ligájában, bajnoki cím, és egy teljesen átalakult, mégis rendkívül egységes csapat – csak néhány állítás, amellyel a Győri Audi ETO KC elmúlt egy évét jellemezhetjük. Endrődi Péter ügyvezető büszkén értékelte az évadot – kiemelte a címvédés nehézségét, a stáb és játékosok egységének fontosságát, valamint az edzőpáros sikeres munkáját. A keret jelentősen átalakult, mégis rövid idő alatt sikerült ütőképes csapatot formálni – ennek kapcsán a keretrendszerek és a tudatos építkezés fontosságát hangsúlyozta a klubvezető, hozzátéve, hogy az újonnan érkezőket is hasonló szempontok alapján választották ki. Interjú.

Egy évvel ezelőtt az új korszak első nagy sikereként beszéltünk a csapat hatodik Bajnokok Ligája-győzelméről – amely önnek klubvezetőként az első volt –, most pedig itt ülünk, nyakában a tizennyolcadik magyar bajnoki és a hetedik BL-arannyal. Milyen érzés az új aranykorszak részesének lenni?

Álszerénység lenne azt mondani, hogy nem jó, és tartom azt, amit az évzáró rendezvényeken mondtam – aki részt vett ebben, egy kis téglát beletett ebbe az építménybe, az nagyon-nagyon fontos, hogy büszke legyen. Az, hogy a mai, modern kézilabdában a klubnak sikerült megvédenie a címét, úgy gondolom, talán még nagyobb szó, mint először megszerezni. Ebben a folyamatosan változó közegben, az egyre szűkülő női kézilabdapiacban hatalmas kihívást jelentett ennyi új játékos beépítése és egy új csapat, rendszer kialakítása. Ezt az embert próbáló munkát igazán csak azok értik, akik a részesei voltak. A kupa jó helyen van Győrben, és ma büszkén, bátran kijelenthetjük: a világ legjobb női kézilabdacsapata jelenleg a Győri Audi ETO.

Az előző idény közben a poklok poklát élte meg az edzőváltáskor, ám ez a lehető legjobb döntésnek bizonyult, hiszen a Per Johnasson-Uros Bregar duóval látszik, hogy szakmailag és eredményességet tekintve is szisztematikusan fejlődik a csapat, újabb szintet lépett az ETO. Ráadásul a vezetőedzőn az is látszik, hogy hosszú távon tervez az ETO-család tagjaként, ami stabilitást ad.

Abszolút, biztonságot ad a játékosoknak. A csapat idei sikere mögött nemcsak a játékosok teljesítménye, hanem a háttérben dolgozó stáb és a közösség egysége is döntő szerepet játszott. Sikerült olyan harmonikus elegyet létrehozni, amelyben a játékosok, az edzők, a szakmai stáb tagjai – az erőnléti edzőtől a gyógytornászon át a kommunikációs csapatig – valóban mindenki egy irányba húzza a hajót. Ez a közös munka most különösen jól működik, olyan "koktél" született, ami ritka az élsport világában. A szezon során voltak nehézségek, amikor szükség volt valódi vezetőkre, és ezek a vezetők most megvannak. Per Johansson és Uros Bregar párosa kiválóan egészíti ki egymást, még ha elsőre sokan tartottak is a két teljesen eltérő karakter és kultúra találkozásától. Johansson erős egyéniség, aki azonnal világossá tette, hogy vezető szerepet kíván vállalni, és Bregar is ugyanezt a határozottságot képviseli, mégis, kettejük dinamikája nem gyengítette, hanem erősítette egymást – ez pedig kulcstényezővé vált a csapat stabilitásában és sikerességében. Reméljük, hogy ez a következő évben is így folytatódik.

2024 nyarán nagy változáson esett át a keret – Line Haugsted, Szöllősi-Schatzl Nadine, Ana Gros, Silje Solberg és Rinka Duijndam távozott, Yvette Broch és a korszakos legenda, Stine Oftedal pedig visszavonultak. Mondhatjuk, hogy majdnem a fél keret lecserélődött, a helyükre érkező hét új játékost (Kristine Breistöl, Kelly Dulfer, Dione Housheer, Kristina Jörgensen, Hatadou Sako, Bo van Wetering, majd idény közben Anna Lagerquist) rekordidő alatt kellett beépíteni az olimpia évében. Bár tudjuk, mekkora elvárásoknak kell megfelelni Győrben, mindezek fényében mondhatjuk, hogy túlteljesített a csapat?

Nem tudjuk túlteljesíteni, mert ennél a klubnál mindig mindent meg kell nyerni, a maximumra törekszünk. Háromból kettőt sikerült idén, így nyilván van feljebb, hiszen háromból hármat is lehet, de valljuk be, nem volt egyszerű a szezonkezdet. Mikor az évad elején az ankéton végig néztem a játékosokon, hogy mennyien ülnek az asztalnál, az volt az érzésem, talán túl hosszú a sor, hiszen egy fél csapatnyi játékost kellett beépítenünk és csapattá formálnunk, amire alig volt idő az olimpia után. Azt gondolom, ez nagyon nehéz manőver volt, de ha visszanézünk erre az évre, akkor bátran mondhatjuk, hogy jól sikerült.

Hogy érezte, az idény folyamán mi volt ennek a csapatnak a legnagyobb erőssége?

Klubvezetőként hiszem, hogy a stabil költségvetés és a biztos háttér – amit a szponzoraink régóta nyújtanak – alapvető fontosságú, hiszen még a leggazdagabb kluboknál is lehetnek nehézségek év közben. A világ legjobb játékosainak megszerzése ugyanakkor önmagában sosem garantálja a sikert, erre számtalan példát találhatunk a sport világában. A különbséget a csapatszellem, vagy a szerintem még kifejezőbb angol >>team spirit<< szókapcsolat jelenti, mert ez a csapat nemcsak tehetséges játékosokból áll, hanem valódi közösséggé érett. A nehéz pillanatokban is ott voltak egymásnak, és ez az igazi erejük, mert kevés ilyen együttes van ma a világon. A szezon végén azt kértem tőlük: pihenjenek, legyenek büszkék, élvezzék a sikert – de tudják, hogy júliusban újra indul minden, éppen ezért a legfontosabb feladatuk megőrizni ezt a szellemiséget. Mert lehet, hogy lesznek olyan csapatok, amelyek papíron jobbnak tűnnek, de amely együttes nem rendelkezik ezzel a különleges belső kohézióval, az nem éri el a céljait.

Akadt olyan pontja ennek az évadnak, amit nehezen élt meg? Mi volt a legnagyobb kihívás?

Nyilván az indulás sem volt egyszerű: sok új játékos, újrakezdés, kérdőjelek. Tatabányán történt, ami történt, az akkor nagy törés volt, hiszen szerettünk volna bizonyítani, és azt megelőzően sajnos a népligeti kirándulásunk sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Bár azt hozzátenném, hogy az elmúlt időszak sajnos két szupercsapat párharcáról szól, amelyben mindenki nyeri a hazai találkozót, és általában a gólkülönbség dönt. A harmadik és sportnyelven szólva jókor jött pofon a hazai Odense elleni BL-meccs volt. Ez a három vereség – különösen a Tatabánya és az Odense – valóban felrázta a csapatot. Innen sikerült felállni, csoportelsők lettünk, megnyertük a bajnokságot, és amire igazán büszke vagyok: a FINAL4-ban egyetlen másodperc erejéig nem játszottunk hátrányban. Ez mutatja, milyen koncentrációval, hittel és felkészültséggel álltak a lányok a pályán.

És mindezt úgy vitte véghez a csapat a FINAL4-ban, hogy minden idők legkiegyenlítettebb mezőnye jött össze 2025-ben Budapesten, amit az eredmények is alátámasztanak.

Valóban, az idény előtt minden szakértő azt elemezgette, hogy a kereteket tekintve hat-hét azonos játékerőt képviselő csapat szerepel a BL-ben. Ez végig látszott, a negyeddöntők elképesztően szorosak voltak, a csoportok élmezőnyében is látszott, hogy alakultak az eredmények, a Vipers körüli csődhelyzet pedig szintén beleszólt a végjátékba, hiszen olyan játékosmozgások történtek, amikre nem lehetett előre felkészülni. Voltak, akik ebből profitáltak, mások megszenvedték, de ez ma már a modern sport része. Mi is tudtuk, hogy kiegyenlített lesz, és így is készültünk, hogy a FINAL4-ban két kemény meccset kell megnyerni a trófeáért. A sorsolást persze nézi az ember, de idén nagyjából mindegy volt, hogy kit kapunk az elődöntőben, mert a másik ágon is világszínvonalú csapatok jutottak be. A négy egyformán erős gárda közül végül egy tudott valamit pluszban – és az meg is nyerte a sorozatot.

Ezen a nyáron is lesz változás a játékosállományban: Ryu Eun Hee hazaigazol Dél-Koreába, Győri Alexa pedig Dunaújvárosban folytatja kölcsönben, a 2025/2026-os kiírásnak pedig négy érkezővel – Helena Elver, Nathalie Hagman, Tjasa Stanko, Szemerey Zsófi – és a fiatalokat nem számolva bő, húsz tagú kerettel vágunk majd neki. Ebből természetesen látszik, hogy több poszton is előfordul majd „túlkínálat”. Milyen elvek mentén esett a választás ezekre a játékosokra?

Ez nagyon összetett és nehéz kérdés. Idén is akadtak olyan együttesek, amelyek nagyobb játékoskerettel dolgoztak, ez megint csak a modern kézilabda velejárója – már nem azokkal a létszámokkal készülünk, mint korábban. Ugyanakkor mindig hangsúlyozom, ez női sport, és az Audi-ETO-nál mindig őszintén lehetett beszélni arról, hogy egy sportolónő miként tervez családot. Ez nem tabutéma, és szerintem fontos erőssége a klubunknak. Természetesen tiszteletben tartjuk a játékosaink magánéletét – ez szent és sérthetetlen –, ugyanakkor az új igazolásoknál az ilyen szempontokat is figyelembe kell venni. Nálunk ez tervezhető, és pont ez a kulcs: ezért nem érnek minket váratlanul. Természetesen meglátjuk, ilyen szempontból hogyan alakul majd a szezon, de büszke vagyok rá, hogy nálunk erről lehet beszélni, mert ez is a professzionális működés része.

Rövid szünet után júliusban jön a folytatás, Per Johansson pedig új dinasztiáról beszélt nemrégiben a jövőre utalva – megcélozta a triplázást a BL-ben és az egy év alatt begyűjthető trófeák tekintetében is. Az új igazolások beleillenek ebbe a képbe, megvalósítható lehet velük ez a cél?

Nem szeretek kommenteket olvasgatni, le is szoktam róla, de a BL-győzelem után jól esett látni, hogy a negatív, méltatlan hangok eltűntek a közösségi médiából. A szakmai kritikára ugyanakkor mindig odafigyelek, és az idény elején a szakértők közül is többen felvetették, hogy az akkori új igazolásokkal nem gyengült-e az Audi-ETO kerete. Mi azonban tudatosan építkeztünk, még ha nem is lehet előre látni, egy játékos mikor és hogyan illeszkedik be a szerkezetbe. Rendszerben gondolkodunk, amelybe meg kell érkezni és abban jól teljesíteni. A közösség nálunk alapvető érték – ha valaki ebbe nem tud beilleszkedni, akkor a világ legjobb játékosaként sem lesz képes a tőle elvárt szintre. Az újonnan érkezők közül többen a FINAL4-ban is szerepeltek – játéktudásukkal és személyiségükkel is bizonyították, hogy idevalók. Ezzel nem az ETO különlegességét akarom hangsúlyozni, hanem azt, hogy itt egy régóta épülő, stabil közösség működik, amelybe hat új játékost is sikeresen integrálni tudtunk. A fiatalok természetesen jönnek-mennek, ahogy fejlődnek, de a csapat lényege a közösség, és én biztos vagyok benne, hogy ebbe az új igazolások is beleillenek – a tudásukkal, a mentalitásukkal és a győzni akarásukkal.