Bár a bajnoki alapszakaszt a Fradi nyerte meg, tulajdonképpen a papírforma igazolódott a Syma-csarnokban, hiszen az MK négyes döntőjében 24 óra alatt kétszer kell csúcsformában kézilabdázni, erről pedig Németh András előre megmondta: „nem a mi mûfajunk”. A két zöld-fehér alakulat közül ugyanis a győrieknek jóval erősebb a kispadjuk, ezért a Budapest Bank-FTC „elfogyott” a finálé végére. Amikor a fővárosiak már alaposan elfáradtak, az Audi ETO-nál akkor állt fel a kispadról Radulovics, ez pedig mindent elárul a minőségi háttérről.
A Fradi a Syma-csarnokban „jól bevált” minta szerint kezdte a finálét, csakúgy, mint szombaton az elődöntőben, négy góllal elengedte ellenfelét. Herr Orsolyának, az ETO kapusának egyszerûen nem tudtak gólt lőni a fővárosi lányok. Németh András szövetségi kapitányként örömmel látja a válogatott kapus bravúrjait, most azonban ellenérdekelt klubedzőként tenni kellett a Herrmágia ellen. Időt kért, s higgadt szavai hatottak.
A Fradi kapusa, Haris Katalin is főszereplő lett– példát vett győri kolléganőjéről. Közben egyre pontosabbak lettek a ferencvárosi akciók, s egyenlítettek, majd fordítottak a budapestiek.
Aurelia Bradeanu zseniálisan kézilabdázott, ám az ETO csapatként nem találta a ritmust, főként a szellemi vezér, Görbicz Anita küszködött, szünetig csak egy akciógólt szerzett, de amit a második félidőben mûvelt… Nyolcszor volt eredményes, miközben kiszolgálta társait is, s ahogy egyre inkább elkapta a fonalat, jöttek a vérbeli „görbés” gólok is.
A Fradi mindent felvonultatott taktikai repertoárjából, s tartotta a lépést (Szucsánszki és Tóth Tímea nagy akarással harcolt), de a sziporkázó Görbiczcel az élen száguldott az ETO.
A Győr ezúttal túl nagy falat volt a kevés cserelehetőségük miatt egyre fáradó pestieknek, akik hiába kapaszkodtak, a végjátékban már nem volt ellenszerük a győri rohamokra. Radulovics Bojana egy fantasztikus akció végén kínai figurából tette fel az i-re a pontot.
A Dunaferr a Fradi elleni elődöntőben kézilabdázott viszszafogottan, a bronzmeccsen javítottak Kovács Péter tanítványai, míg a Győr ellen hatalmas bravúr küszöbén álló DVSCAquaticum játékosai nem tudták feldolgozni, hogy hajszál választotta el őket a finálétól, ezért lettek csak negyedikek.

A licitálás nagy titka
A színvonalra nem lehetett panasz, a hangulatra igen. Korábban hoszszú évekig licitálással lehetett megszerezni a négyes döntő rendezési jogát, s ez mindig garancia volt a telt házra, a fantasztikus légkörre. A Symacsarnokban azonban többnyire erősen foghíjas lelátók előtt játszottak a csapatok, s erről nem a rendezők tehetnek. Ismét bebizonyosodott, hogy Budapesten még világsztárokkal sem lehet becsalogatni az embereket egy sporteseményre, még a Fradi fellépése sem biztosíték a zsúfolt házra. Jövőre talán érdemes lenne visszatérni a jól bevált módszerhez, hiszen az ilyen sztárparádé résztvevői megérdemlik a még több lelkes nézőt.