Az elődöntőben a Debrecen ellen csak szenvedett a címvédő győri gárda, csak az utolsó percekben sikerült kiharcolniuk a döntőbe jutást Görbiczéknek. Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője másnapra rendet tett a fejekben, s negyvenöt percnyi szoros csata után a véghajrában felőrölte legnagyobb riválisa ellenállását az Audi-ETO, s 2005, valamint 2006 után ismét a győrieké lett a Magyar Kupa.
Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője folyamatosan kapta a gratulációkat, miközben ekképpen értékelte az újabb diadalt: „Az elődöntőben majdnem elszálltunk, a fináléban azonban úgy érzem, megérdemelten nyertünk, noha a csapatból hiányzott a frissesség. A kispadból adódó lehetőségeinket azonban most ki tudtuk használni, ennek köszönhető, hogy jobban bírtuk a végjátékot."
Segítője, Bordásné Horváth Marianna is érthetően nagyon boldog volt: „A csapat bebizonyította, hogy a Debrecen elleni meccs csak egy pillanatnyi »áramkimaradás« volt. Remélem, tudjuk még fokozni ezt a teljesítményt a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is."
A csapat egyik legjobbja ismét Görbicz Anita volt, aki különösen a második félidőben mutatott bámulatos dolgokat.
A hajrában beszállt Radulovics Bojana is sokat tett hozzá a végére fölényessé vált győzelemhez. A rutinos átlövő ötödik Magyar Kupa- aranyérmét vehette át: „Ennél csodálatosabb érzés nincs egy sportoló életében. Nagyon boldog vagyok, de remélem, lesz még okom az örömre a szezonban."
Míg Radulovics már öt MK-elsőségnél tart, addig Hornyák Ágnes számára ez volt az első aranyérem: „Szeretném mindenkinek megköszönni ezt a csodálatos napot, főleg a közönségünknek. Nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a kiváló együttesnek. A nyakamban lévő első aranyérmemet második keresztlányomnak, Herman Noéminek szeretném ajánlani, aki egy hete született."
Az elődöntőt a kispadon ülte végig, a döntőben azonban hatvan percig a pályán volt Kovacsicz Mónika, s többek között négy góllal járult hozzá az újabb kupavédéshez: „Úgy érzem, remekül játszottunk, nagyon együtt volt a csapat, mindenki küzdött a másikért. A támadások is összejöttek, s a lerohanások is sokkal jobban sikerültek, mint az elődöntőben. Rendkívül boldog vagyok."
Ana Djokic tarthatatlan volt az FTC védőfala számára, miközben saját hatosa előtt rendre megakadályozta az ellenfél játékosait. Nagy örömében először a végeredményre csodálkozott rá: „Tényleg héttel nyertünk? Bevallom, nem gondoltam volna, valahogy szorosabbnak tûnt, annak ellenére, hogy a végjáték nagyon jól sikerült. Nehéz meccs volt, de számítottunk rá. Az elődöntő után összeszedtük magunkat, s bebizonyítottuk, hogy amíg csapatként mûködünk, addig ilyen eredményeket érünk el."
Aurelia Bradeanu ismét rendkívül hasznosan játszott, s fontos gólokat lőtt: „Három éve jöttem Győrbe, s ez idő alatt mindig mi nyertük a Magyar Kupát. Nagyon boldog vagyok, főleg az elődöntő után. A Fradi ellen sokkal jobban játszottunk, s bár voltak hibák, ez ilyenkor nem számít."
Németh András, az FTC vezetőedzője: „Két nap alatt két mérkőzés nem a mi mûfajunk. Negyven percig bírtuk, utána elfogyott az erő, s ezt az ETO kihasználta."
A találkozó után a győri csapat szurkolótábora Bicskén egy vendéglőnél megvárta a csapatot, s jó tíz percig éltették a lányokat és a szakvezetést a drukkerek.
Gellért Tamás, a szurkolói csoport vezetője: „Kijárt a játékosoknak a fogadtatás, mivel azonban enni is szerettek volna, ebben nem zavartuk őket, így továbbindultunk. Reméljük, azért lesz még ok idén a közös ünneplésre."