Számomra csalódás volt a Győr játéka az első tíz perc után. Mert bíztam abban, hogy a lányok fel tudnak nőni fejben a feladathoz. Sajnos, végül ez lett a gyenge pontjuk: a meccset fejben vesztették el, elsősorban a türelmetlenségük és a pontatlanságuk miatt. Belementek egy adok-kapok játékba, ami egyértelmûen a Slagelse-nek kedvező. Ez várható volt. A Győr szándéka ellenére - gondolom - a 8. percet követően fejest ugrott a dán stílusba. Gyorsított befejezések, végrehajtási pontatlanságok és átlövés hiánya jellemezte a folytatásban a játékot, s ezen hibák együttesével nem lehet nyerni.
Amennyiben az átlövőknek nem sikerül eredményesen befejezni a támadásokat, a csapat taktikailag borul, ezúttal ez történt, s a helyzetet súlyosbította a beállós gólok hiánya, a rengeteg eladott labda. Talán több húzás mehetett volna szélre is. A magyar bajnokságban az ilyen típusú a mérkőzésekre nem lehet felkészülni. A nehézségi fok abban jelentkezik, hogy kétszer olyan gyorsan kell gondolkodni és cselekedni.
A magyar bajnoki mérkőzéseken általánosságban felépített támadásokat figyelhetünk meg 6-12 labdaadogatással, a dán együtteseknél ez a szám három-négy és már be is fejezték az akciót. Náluk az az általános elv, hogy több gólt kell dobni mint kapni. A csapatstatisztikában csak az eredményesség számít, nem pedig a százalék, ez nagyfokú gátlástalanságot eredményez, s ettől a játékos magabiztossá válik.
Minden mérkőzés halála, ha a játékosok nem törnek kapu felé gólszerzés-centrikusan. Látványos momentum volt, amikor már az egész csapat Görbicz Anitának blokkolt. A dánoknál jól megfigyelhető volt, hogy amelyik játékosnál a lövő kéz szabadon volt, az használta. Külön fájdalmam a hétméteresek értékesítésének aránya. Ugyan Cecilie Leganger gondolkodó, okos kapus, régi ismerős itthon is.
A visszavágón a Győr abban az esetben vívhatja ki a továbbjutást, ha a kiszámítható sémák mellé a játékosok az egyénségüket is odarakják, és saját specialitásukkal spékelik meg a játékot. Anitának legalább hat társ kell a visszavágón!
