Róth Kálmán a mérkőzésről:
„Csupán a találkozó elején sikerült meglepni a Slagelsét, ekkor még meg tudtuk bontani a védőfalukat, ám játékunkhoz gyorsan alkalmazkodott az ellenfél. Ezután már képtelenek voltunk olyat produkálni, amelyből a továbbiakban építkezhettünk volna. A belső védekező posztokon csődöt mondtunk, de zavaró tevékenységünk sem mûködött, a nagyon jó lövőikkel nem tudtunk mit kezdeni. Azt kell mondjam, s a látottak is ezt igazolják, hogy támadásban sem tudtunk ezen a héten előre lépni. Hiányzott a klasszikus átlövőteljesítmény, e nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Kereshetnék kifogásokat, mondhatnám, hogy átlövőinket komoly vállsérülések hátráltatták a szezonban, s hogy a rengeteg mérkőzés miatt agyonterheltek a játékosok, de nem teszem. Ezen a találkozón mentális vereséget szenvedtünk. A második félidőben már csak azért kértem időt, hogy tartást kérjek a játékosaimtól.”
A kapusteljesítményekről:
„Ahhoz, hogy BL-döntőbe jussunk, legalább négy embernek kellett volna átlag felett teljesíteni, ezzel szemben ma csak Herr Orsi volt versenyképes az ellenféllel szemben. Rajta kívül BL-szintû teljesítményt csak a közönségünk tudott nyújtani, akiknek ezt ezúton is szeretném megköszönni. A másik oldalon pedig, jól tudjuk, nem akárki védett, s véleményem szerint, ez el is döntötte a mérkőzést. Igazán könnyû dolga van a Slagelse védőinek, irigylésre méltó azzal a tudattal kézilabdázni, hogy a kapuban álló ember minden hibát kompenzál és javít. Nehéz úgy ultit játszani, hogy a piros hetes az ellenfélnél véd…”
A Bajnokok Ligája sorozatról:
„Összességében nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a legrangosabb kupában teljesítettük kitûzött célunkat: a négy közé jutást. Az elődöntőben a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk. A Slagelse ellen kiesni nem szégyen, mégis azért fogom fel tragédiaként a történteket, mert hazai pályán kaptunk ki ennyire. Játékosaim nem felejtettek el egyik napról a másikra kézilabdázni, azonban a négy között a nagy tét agyonnyomta őket, és ez a fizikai teljesítőképességükön is erősen látszott. Nincs mit szépíteni: a lányok nem bíztak magukban, ezúttal kicsit tele volt a gatyesz. Bármilyen erős is a magyar bajnokság, ritkán játszunk a Slagelse-hez hasonló kvalitású csapat ellen. A továbblépéshez nem még több játékosra van szükségünk, hanem meg kell tanulnunk azt, ami általánosságban az egész magyar sport problémája, hogy az ilyen helyzetekben ne nyomja agyon a tét a játékosokat. A Bajnokok Ligája lényegesen nehezebb kategória, mint amilyen sorozatokban mi eddig játszottunk, s olyan ellenfelekkel kellett idén felvennünk a harcot, akik ebben a közegben régóta otthonosan mozognak.”
A továbblépésről:
„Edzőként az a feladatom, hogy a vereség után felrázzam a csapatot, s ezt is fogom tenni. Ettől kezdve nem panaszkodhatunk túlterheltségre, már csak a magyar bajnokságra kell koncentrálnunk. Nem gyújtok örömtüzeket azért, hogy az alapszakasz-győztes Ferencváros kikapott Székesfehérváron. Ezzel kaptunk egy sanszot, de semmi nincs lefutva, úgy érzem, történni fog még néhány meglepetés a rájátszásban. Szerdán a Dunaferr elleni mérkőzésünkön fog eldőlni, hogy fel tudtunk-e állni a padlóról, s hogy valójában milyen csapat vagyunk. Egy biztos: aki nem tud a folytatásban tiszta szívvel kézilabdázni, azt sürgősen el kell felejteni.”
