Ritka az olyan alkalom, hogy tulajdonképpen mind a két fél elégedett a döntetlennel. Az ETO két nap alatt feltápászkodott a Slagelse kiütéséből, a Dunaferr pedig igazolta, hogy ezen a magas szinten jóval szerényebb játékoskerettel - ráadásul Mörtel Renátára sem számíthatott - képes egyenrangú ellenfélként harcolni az aranyéremért. Azonnal megjegyzem: ha a csapat tulajdonosai a következő évben jelentős célokról kívánnak álmodozni, akkor két-három játékostól el kell búcsúzni. Azoktól, akik ezekhez a feladatokhoz nem tudnak képességeik révén felnőni. Másrészt vagy az egyre bíztatóbb teljesítményt nyújtó ifjúsági csapatból kell felhozni néhány játékost, vagy szét kell nézni a magyar és külföldi piacon fajsúlyos játékosért.
De vissza a szerdai rangadóra! A Dunaferr az első félidőben szinte tökéletesen egalizálta átlövőjátékának gyengeségeit. Mégpedig nagyszerû szélsőjátékkal. Lovász Zsuzsa egészen zseniálisan kézilabdázott. Nagy Ivett is remekelt. De világosan látszott, hogy a nyitott védekezezéssel, Borbás Rita és Gáspár Gabriella kemény harcával (Görbiczet kivették a játékból), Laluska Eszter szívósságával, Pigniczki Krisztina ellenállhatatlan betöréseivel megfogható a Győr. Ám ne feledkezzünk meg Paula Ungureanu, később Sirina Irina jó kapusteljesítményéről sem. Elgondolkodtató, hogy védéseik után a kipattanót mindig az ellenfél szerezte meg. Sajna ezúttal Ferling Bernadett is csak a mérkőzés végén nyerte vissza az önbizalmát. Amire persze nehezen lehet előzetesen felkészülni: az a büntetők értékesítése. Öt elpuskázott hetes nagyon sok. (És még egy keveset a keménységről. Sportlapunk a Dunaferrt ostorozta a sorozatos durvaságaiért . Emlékeztetőül a kiállítások aránya: 6, illetve 10 perc!)
Egyet aludva a mérkőzést követően Kovács Péter röviden így látja a rangadót.
- Férfias, jó küzdelemben valóban a hetesek kihagyásának volt jelentősége. A hajrában adódott lehetőségünk a nyerésre is, de hibáztunk. Szombaton a Fradihoz megyünk, és győzni szeretnék. Tiszta fejjel kell pályára lépnünk. Erővel bírni fogjuk.
