Nehéz találkozó várt ma este a Dunaferr női kézilabdázóira: együttesünk a bajnoki címvédő Győr otthonába látogatott a rájátszás utolsó előtti fordulójában. Hazai csapatunk tagjai nagyon fogadkoztak: feledtetik a Ferencváros elleni kínos zakó fájó emlékét.
  
Beragadtunk a rajtnál
Ennek ellenére alaposan elszúrtuk a találkozó elejét, s igazából még fel sem ocsúdhattunk, mikor már háromgólos hazai előnyt mutatott az eredményjelző (3-0). A folytatás sem sikerült túl jól, hiszen már négy gól is volt az ETO előnye, de Laluska és Vincze találataival felzárkóztunk két találatra – ekkor még úgy tûnt, hogy akár szoros is lehet a találkozó (6-4).
Sajnos nem így alakult, mert támadásban egyre több hibát vétett csapatunk, s védekezésben sem sikerült semlegesíteni a hazai lövőket, így alig telt el újabb hat perc, már időt kellett kérnie Kovács Péternek, ugyanis nem csak elúszni látszott a találkozó, hanem már egy súlyos vereség rémképe is felsejlett csapatunk előtt (12-5).
A rövid pauza segített is csapatunknak, hiszen Ferling találataival sikerült is feljebb zárkózni, de hiába védett Sirina szenzációsan, nem sikerült négy gólnál jobban megközelíteni az vendéglátót: sajnos a kulcspillanatokban rendre jött egy technikai hiba, egy pontatlan lövés, így a félidei szünetre ötgólos hazai vezetéssel vonulhattak a csapatok (17-12).
  
Felállunk a padlóról
A második harminc perc szinte ugyanúgy kezdődött, mint az első játékrész: a győri gárda Bradeanu remeklésének köszönhetően pillanatok alatt nyolc góllal meglépett, s ekkor nem volt olyan ember a csarnokban, aki azt gondolta volna, hogy megússza a kiütést a Dunaferr (22-14).
Együttesünk azonban nem adta fel a harcot, s Sirina védéseinek, valamint valamivel pontosabb támadójátékának köszönhetően ismét elkezdte ledolgozni hátrányát: Borbás, Őri, majd Ferling is betalált az egyébként jól védő Herr kapujába, s a játékrész derekához érve ismét sorosabb lett a meccs (23-19).
  
Erőtlen hajrá – sima vereség
Itt azonban véget ért a mieink jó sorozata, s a folytatásban ismét csak az történt a pályán, amit a házigazdák elképzeltek. Elsősorban támadásban követett el rengeteg hibát csapatunk, melyeket nem is hagytak megtorlatlanul Görbiczék, s mivel ekkor már Sirina is rendre kiszolgáltatott helyzetben találkozott a győri támadókkal, ismét nőni kezdett a különbség. Radulovics biztosan értékesített büntetői, valamint számtalan eladott labdánk révén az 50. percben ismét nyolc gól volt a hátrányunk, s ekkorra már végleg eldőlt az összecsapás (28-20).
Az utolsó tíz percben már nem változott a két gárda közti különbség, de az mindenképpen árulkodó adat, hogy a játékrész második felében mindössze három gólra volt képes együttesünk, mely sajnos nem kerülhette el a súlyos – 30-22-es vereséget.
Ezzel végleg eldőlt, hogy a mieink csak a harmadik helyért harcolhatnak – ám ahhoz, hogy legalább a bronzérmet megszerezzék, minimum döntetlen kell játszani a jövő hét végén a Cornexi együttesével. A vereségre gondolni sem merünk.