Az idén Győr volt a házigazdája a dunántúli sportújságírók évente szokásos találkozójának. A hagyományos három napos összetartás egyik vendége Görbicz Anita, a kétszeres bajnok és ugyancsak kétszeres Magyar Kupa-győztes Győri Audi ETO KC vezéregyénisége volt. A több mint százszoros válogatott 24 éves kézilabdázónőt itt faggattuk a vasárnapi budapesti aranycsata várható esélyeiről.
– Arany vagy ezüst?
– Muszáj aranynak lennie – mondta tömören Görbicz Anita, akit 2006-ban a világ legjobb női kézilabdázójának választottak meg.
– Végül is a múlt kötelez...
– Közel sem csak arról van szó, hogy mi vagyunk a bajnoki cím védői. A labdarúgók a kiesés ellen küzdenek, s a férfi kézisek is inkább vegetálnak, mint villognának. Mi lehetünk a megváltók, azaz kimondva kimondatlanul most mindenki tőlünk reméli az aranyat Győrben.
– S ha netán csak ezüst jut? A döntetlennel már a házigazda Fradi a bajnok.
– Benne van a pakliban; emberek vagyunk mi is, nem gépek. Ha a maximumot adjuk a Népligetben, s ez nem lesz elég az aranyhoz, akkor az ezüstnek is örülni fogunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem maradna bennem – bennünk – némi hiányérzet...
– Biztos lehet abban, hogy a félelmetes hírû fővárosi zöld-fehér tábor előbb utóbb a szájára veszi majd.
– Annyi baj legyen; az egyik fülemen be, a másikon ki. A pályán megpróbálok csakis a játékra koncentrálni. Maximum majd a meccs után emésztem egy kicsit magam. Az igazi gyógyír persze az lenne, ha a találkozó után és hazafelé tartva a győri zöld-fehér táborral együtt ünnepelhetnénk majd az újabb bajnoki címet.
– Nem lehet azt mondani, hogy a kézilabda a kisasszonysportok közé tartozik.
– Talán ha egy-két játékos akad a keretünkben, akit még nem mûtöttek. Remélhetőleg a vasárnap délutáni fővárosi aranymeccs után sem bővül tovább a sor.
