Sok játékos vallja, hogy csak egy bizonyos kor után, elegendő tapasztalattal felvértezve szabad külföldre igazolni. Te miért vágsz bele ilyen fiatalon a légióséletbe?
Bódi Bernadett: Én sem készültem arra, hogy ilyen fiatalon külföldre szerződjek, egy most és jókor jött lehetőséget ragadtam meg. Egyébként pedig szerintem ne a kor döntse el, hogy ki mikor igazoljon külföldre. Akkor kell menni, amikor alkalom adódik rá. Nekem most adódott. Igaz, korábban is hívtak, és épp Dániába. Tizenhat évesen megkeresett a Viborg, de akkor még nagyon fiatal voltam a légióskodáshoz. A klub akkori másodedzője, Martin Albertsen azonban - mint később megtudtam - folyamatosan követte a pályafutásomat. Azt is tudta, hogy idén lejár a szerződésem, és már mint a Randers csapatának edzője, megkeresett. Ezúttal nem tudtam neki nemet mondani.

Volt vetélytársa a Randersnek?
Berni: Igen, volt. Itthon megkeresett a Dunaferr, az újvárosi ajánlaton is sokat morfondíroztam, és az ETO vezetői is tárgyaltak velem a hosszabbításról - bár azt hiszem, egy kicsit már későn. És ezúttal is szerződhettem volna Viborgba, de nem akartam egyből egy dán topcsapatba menni. Fontosabb szempont volt, hogy új klubomban folyamatos játéklehetőséget kapjak, és hogy zökkenőmentesen be tudjak illeszkedni.

Hogyan fogadta döntésedet a környezeted?
Berni: A családom támogatott, a szurkolóktól viszont kaptam hideget, meleget. Két fő vád volt ellenem, az egyik az, hogy a pénz miatt megyek Dániába, a másik felmerülő kérdés pedig az, hogy miért igazolok a győrinél rosszabb, középszintû csapatba.

Ha a két csapat jelenlegi helyét nézzük, a Randers valóban gyengébbnek tûnik a Győrnél.
Berni: Én azért nem nevezném gyengének Dánia jelenlegi ötödik legjobb csapatát. Úgy gondolom, a dán bajnokság legalább olyan erős, mint a magyar, ráadásul a Randers komoly tervekkel vág neki a következő idénynek. A cél az első négy hely valamelyikén végezni, és ennek eléréséhez a vezetés több kiváló játékost is igazolt.

Mitől tartasz legjobban?
Berni: Nagy kihívásnak fogom fel a klubváltást, és összességében nagyon várom a költözést. Persze van bennem egy kis félsz is. A honvágytól nem tartok, megszoktam már, hogy távolabb vagyok a Szegeden élő családomtól, hiszen 15 évesen kerültem Győrbe. Viszont azt nem tudom, hogyan fogom feloldani azt a görcsösséget, ami általában a magyar kézilabdázókra jellemző, és bennem is megvan. Már pedig, ha nem sikerül átvenni a dánok mentalitását, nem fogok tudni megfelelni kint.

Az a sokat emlegetett dán mentalitás… Tényleg annyira különbözik a miénktől?
Berni: Szerintem igen. A magyar kézilabdából nagyon hiányzik a játékosság. A dánokban nincs semmi stressz, és még mínusz tíznél is szívből tudnak örülni egymás góljainak. Szóval, tényleg játszanak. Ezért nyernek mindig.

Az viszont korántsem biztos, hogy a Randers már jövőre a bajnoki címért versenyez és a Bajnokok Ligájában sem indul. Nem fognak hiányozni az állandó sikerélmények?
Berni: Azért remélem, lesz részünk sikerekben! Igaz, maximalista vagyok, mindig győzni akarok, de tisztában vagyok vele, hogy az első év a beilleszkedésé lesz. Ez most a legfontosabb.

Tudakozódtál már a légiósélet pályán kívüli buktatóiról?
Berni: Igyekeztem, és azt hiszem, sikerült felkészülni a legfontosabb dolgokra. Korábbi csapattársamat, Nagy Krisztát szoktam hívogatni ez ügyben. Ő hét évet élt Dániában, jól ismeri a helyi viszonyokat. Azt már tudom, hogy egy napi bevásárlás nem kerül horribilis összegbe, hogy kimagaslóan jó az egészségügyi ellátás színvonala, hogy mennyibe kerülnek a gyógyszerek. És azt is, hogy a szolgáltatások ára elképesztő. A fodrásznál 40-50 ezret is ott lehet hagyni. Ennek a problémának a megoldására vannak a jóval olcsóbban dolgozó tanulók.

Milyen érzésekkel távozol, és mi hiányzik majd leginkább Győrből?
Berni: Nagyon pozitív érzésekkel távozom. Sokat köszönhetek a klubnak, hiszen a nevelőegyesületemben az elmúlt hat évben olyan edzésmunkát és annyi játéklehetőséget kaptam, amellyel biztosított volt a folyamatos fejlődésem. A játékosok és a szurkolók pedig annyira hozzám nőttek, hogy az utolsó napokban biztosan többször elsírom majd magam. Ők mind nagyon fognak hiányozni.

Ugorjunk egy kicsit előre az időben. Miről beszélgetünk majd kettő plusz egy év múlva?
Berni: Bármi megtörténhet. Lehet, hogy szerződést hosszabbítok a Randersszel, lehet, hogy egy másik dán csapathoz igazolok. De azt is tudom, hogy itthon mindig várni fognak a szeretteim, akikhez bármikor hazajöhetek. S még azt is biztosan tudom, hogy abból, hogy megtanulok egy új nyelvet, egy új stílust, megismerek egy új mentalitást, csak pozitívan jöhetek ki.

Édes kettes
A fiatal szélső nem egyedül vág bele a nagy skandináv kalandba, elkíséri idegenbe párja, a Győri ETO-ban futballozó Mörtel Béla is. Ahogy Berni mondja, egyedül biztosan nem igazolt volna külföldre, s ahogy Béci állítja: egy percig sem volt kétséges számára, hogy szerelmével tart.
“Őszintén szólva, én is arra biztattam Bernit, hogy vágjunk bele, éljünk ezzel a lehetőséggel. Bár ez a dolog elsősorban róla szól, én sem szeretnék kint tétlenkedni, ezért hamarosan próbajátékra megyek a Randers első és másodosztályú csapatához, és remélem, hogy kint is futballozhatok. Én a honvágytól tartok leginkább, még sosem voltam hosszabb ideig távol a családomtól, ez lesz az első próba. Mindketten izgatottan várjuk az új életünket, miután szeretünk pörgősen élni, bizonyára furcsa lesz a nagy dán nyugodtság. A költözés várhatóan nem lesz sima ügy. Legutóbb, amikor albérletet váltottunk, jó párszor kellett fordulnom Berni ruháival…”

Bódi Bernadett
Születési idő: 1986. 03. 09.
Születési hely: Szeged
Magasság, súly: 175 cm, 64 kg
Klubja: Győri Audi ETO KC
Posztja: jobbszélső
Legjobb eredményei: kétszeres junior világbajnoki 2., kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, EHF-kupa-döntős, KEK-döntős, BL-elődöntős