Frenetikus hangulattal teremtette meg a bajnoki finálé alaphangját a Népligetben a Ferencváros szurkolótábora, a minden lehetséges, buzdítást szolgáló eszközzel felszerelkezett drukkerhad már órákkal a Győr elleni finálé kezdése előtt eltökélte: győzelembe hajszolja kedvenceit. Alaposan meg is hatódtak a pályára kifutó ferencvárosi lányok a fogadtatástól, majd a kezdeti megindultság után mindenre elszánt kifejezés ült ki az arcukra. Az első játékrészben egyik fél sem tudott előnyt szerezni, rendszerint döntetlen körüli állás állt az eredményjelzőn. A szünetre egygólos vezetést harcolt ki a címvédő ETO, amit a második félidőben még megfejelt párral, s hatgólos vendégelőnynél már eldőlni látszott az aranycsata. Ekkor azonban Tóth Tímeáék elővették aranytartalékaikat, s hátrányukat ledolgozva a végletekig fokozták az izgalmakat. Az utolsó percek drámájába plusz feszültség is vegyült, a győriek két, szerintük hibás döntést is számon kértek a játékvezetőkön. A tény: a Ferencváros 37-36-ra győzött, s kezdődhetett a parádés népünnepély, amelyben kitüntetett szerep jutott a klubtól távozó két klasszis játékosnak, Tóth Tímeának és Kirsner Erikának, valamint a Ferencvárost 15 év után elhagyó edzőnek, Németh Andrásnak.
A fiestát a csapatkapitány, Kirsner Era nyitotta meg, aki az alkalmi pódiumként szolgáló zsûriasztalra pattanva ragadott mikrofont és szólt a szurkolókhoz. “Imádlak benneteket! Nagyon szép volt ez az év veletek, köszönöm, hogy ilyen széppé varázsoltátok a búcsút!”

Miközben eszeveszett ünneplés vette kezdetét, a másik oldalon a győri lányok lehajtott fejjel meredtek maguk elé, s letargiájukban némi düh is vegyült, amelyet a 13 gólt szerző Görbicz Anita nyíltan is megfogalmazott.
“Nem kellett volna a bajnokság végére hagyni a döntést, de ha már így alakult, nincs értelme azzal foglalkozni, hogy a rájátszás korábbi meccsein mit és hogyan kellett volna. Ha így alakult, a Fradin kellett volna megnyernünk a bajnoki aranyat. De a játékvezetők sajnos belenyúltak a mérkőzésbe, a végjátékban két hibás döntést hoztak a kárunkra, egyet ellenem, egyet pedig Ana Dokics ellen, s ezzel el is dőlt a meccs. Ha ennyire támogatni akarják a Fradit, felesleges lejátszani a bajnokságot…”

A hazai, győztes oldalon egy nem mindennapi sikert ünnepelt az együttes jobbátlövője, Németh Helga. Bár tartalmas, sikeres pályafutás áll mögötte, egy valami eddig hiányzott a trófeagyûjteményéből: a magyar bajnoki cím.
“Csodálatos érzés 34 évesen ilyen eufórikus hangulatba kerülni! A hazai közönség volt az egyik plusz, amelynek köszönhetően elhittük, hogy megnyerhetjük a bajnokságot. Szerintem a második félidőben döntő momentum volt, hogy csak Görbicz Anita tudta hatékonyan bombázni a kapunkat, a többiek nem merték felvállalni a felelősséget. Ezzel szemben nálunk, miután átvettük a vezetést, mindig volt olyan játékos, aki érezte, hogy fel kell vállalni a helyzeteket és meg kell ragadni a lehetőséget. Kivételesen a Győr védekezése sem volt olyan kemény, mint ahogyan azt tőlük megszokhattuk. Nagyon akartam, hogy jól sikerüljön ez az év, és élni akartam a kapott lehetőséggel, de a porcmûtétem utáni rehabilitáció hátráltatott: hiába gyorsítottuk, az lett az eredménye, hogy kétszeresére nyúlt a felépülésemre szánt idő. De nem ezzel kell most foglalkozni, a lényeg, hogy az utolsó meccsre megéreztem azt a dinamikát, amire szükségem volt ahhoz, hogy jó teljesítménnyel tudjak végre kirukkolni.”