Pedig a mérkőzés a 47. percig úgy alakult, ahogyan azt valószínûleg a győriek előre eltervezték. Az első harminc percben végig döntetlen körüli volt az állás, többször vezetett a győri gárda. Szünet után aztán nagyobb sebességfokozatra kapcsoltak a vendégek, s fokozatosan elhúztak. A 43. percben már hattal mentek a győriek, s négy perccel később is még öt gól megvolt az előnyből.
A Juhász kiállítása körüli percekből azonban nagyon rosszul jött ki az Audi-ETO: feljött a Fradi két gólra. A végjátékban aztán két érdekes ítélet egyértelmûen a győrieket sújtotta. Előbb döntetlen állásnál Görbicz gólját nem adták meg a Kékes testvérek, majd két másodperccel a vége előtt egy hétméteresgyanús esetet kérhetnek számon a győriek a játékvezetőkön. A kapura törő Djokicot Uhrakova akadályozta minden eszközzel a tiszta lövőhelyzet kialakításában a győri beállóst, aki így is kapura dobott, a labda azonban a bal kapufa éléről a mezőnybe pattant. Ezzel el is dőlt, a Ferencváros lett az aranyérmes, az Audi-ETO-nak a második hely jutott.
Mindezek ellenére abban mindenki egyetért a csapaton belül, hogy elsősorban nem másban, hanem saját magában kell keresni a hibát.
Róth Kálmán vezetőedző egy nappal a találkozót követően így nyilatkozott: „Sajnos a végjátékból nem úgy jöttünk ki, ahogyan szerettünk volna, pedig a lélektani előny nálunk volt. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy bár az élettől többször is visszakaptuk az esélyt, hogy ne a Nép- ligetben kelljen győznünk a címvédéshez, mégsem tudtunk élni a sansszal."
A találkozón szembetûnő volt, hogy a pálya- futása utolsó mérkőzését játszó Radulovics tőle szokatlan módon bátortalanul játszott, mégis sokáig pályán maradt, míg a második félidő elején több bravúros védést bemutató Herrt is le kellett cserélni. Ezekkel kapcsolatban a következőket mondta a győriek szakvezetője:
„Ami Herrt illeti, kis híján elájult a nagy hőségben, hőgutaszerû tünetek jelentkez- tek nála. Az már balszerencse, hogy Guiu ezúttal nem tudott segíteni, nem sokat védett. Radulovics posztján Hornyák is lehetőséget kapott, de ő még Bojanánál is passzívabb volt, míg Gogirla igazán csak balátlövőt tud játszani, s abban a szakaszban már hármat cseréltem védekezés és támadás között, a negyedik, hosszú oldali cserét nem mertem megkockáztatni. Hozzáteszem még, hogy Vérten térde is fájt, így például Görbicz kiállításánál nem tudta átvenni szerepét, s igazából vezéregyéniség nélkül maradtunk. Két dolgot még mindenképpen szeretnék hozzátenni. Az egyik, hogy nagyon sok gólt kaptunk, s ennyivel nem lehet egy ilyen mérkőzést megnyerni. A játékvezetés viszont nem kedvezett ilyen téren nekünk, mert az első félidőben az első keményebb ütközést két perccel honorálták a bírók, s később már nem mertek úgy ütközni a lányok. A másik, természetesen a bajnokság elvesztésében nekem is megvan a felelősségem, hiszen ezt közösen buktuk el, ugyanakkor nem érzem úgy, hogy lesütött szemmel kellene járnom, hiszen a korábbi években, s azért idén is értünk el olyan eredményeket, amelyre méltán lehetünk büszkék" – fogalmazott a győri vezetőedző.
Véleménycsokor
Görbicz Anita: – Ezt a bajnokságot nem itt kellett volna megnyernünk. Sajnos mégis így alakult, s úgy érzem, mindent megtettünk a győzelemért, de ez is kevésnek bizonyult.
Vérten Orsolya: – Ezt az aranyérmet két fordulóval ezelőtt a Cornexi ellen kellett volna megszereznünk. Sajnálom, hogy nem sikerült nyernünk, a hajrában nem tudtunk újítani.
Ana Djokic: – A Cornexi ellen kellett volna lerendeznünk a bajnokságot. Nagyon csalódott vagyok, s úgy érzem, az utolsó szituációnál hetest kellett volna kapnunk.
Németh András, az FTC vezetőedzője: – A végjátékban egyértelmûen szerencsénk volt. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen szép aranyéremmel búcsúzhatok az FTC-től. Köszönöm a játékosok és a szurkolók segítségét. Sok sikert kívánok a csapatnak a folytatásban.
