– Hogyan értékelné a csapat idei teljesítményét, illetve a bajnokságban nyújtott produkcióját?
– Ami a bajnokságot illeti, egyértelmûen a címvédés volt a célunk. Ezt sajnos nem sikerült teljesíteni, annak ellenére, hogy a csapat összetétele és a rendelkezésre álló játékosok alapján ez reális célkitûzés volt. Hozzá kell tenni, hogy ez az erősnek tûnő játékoskeret nem tudta minden mérkőzésen és minden körülmények között azt nyújtani, ami elég lett volna ahhoz, hogy a rendkívül egységes Ferencvárost megelőzze. Mondom mindezt annak tudatában, hogy idén sem a másik zöld-fehér gárda volt a legnagyobb ellenfelünk, hanem elsosorban saját magunk. Néha azonban nem tudtunk úrrá lenni saját problémáinkon, ám így is az egyik legsikeresebb szezonunkat zártuk.

– Konkrétan milyen problémákra gondol? A csapaton belül romlott meg a viszony egyes játékosok között – mint ahogy erről hallani lehetett –, vagy esetleg máshol kell keresni a gondok okát?
– Nem ilyen bulváros dolgokra kell gondolni, ezek a játékosok abszolút profik és sportemberi mivoltuk nem megkérdőjelezhető. A probléma az volt, hogy olyan kézilabdázók kerültek most nagyon komoly versenyhelyzetbe, akik ehhez eddig nem voltak hozzászokva. Klasszisukból adódóan az előző időszakokban mindig első számú játékosnak számítottak. Nem tudták kezelni, vagy nem tudtam kezeltetni velük azt gyakorta kialakult szituációt, hogy adott esetben ők nincsenek a kezdőcsapatban, hanem csak a mérkőzés végén kapnak szerepet, vagy lehet, hogy még akkor sem. Gondot jelentett az is, hogy saját értékelésünk szerint csupán három játékos tudott a szezon folyamán átlag felettit nyújtani: Görbicz Anita, Aurelia Bradeanu és Vérten Orsolya. Bizonyos posztokon „nevekkel” ugyan rendelkeztünk, de nem volt mögöttük teljesítmény.

– Anyagi gondok biztos, hogy nem akadályozhatták a sikeres szereplést, hisz ha a magyar csapatok pénzügyi helyzete kerül szóba, általában két csoportot szokás emlegetni: gazdag ETO és szegény többiek.
– Igen, ez a közvélekedés, ám nem egészen helytálló. Mindenki azt gondolja, hogy a névadó szponzor belépése óta nálunk Kánaán van, holott ez nem igaz. Anyagi helyzetünk stabil, de dőzsölésre nálunk sem jut. Összehasonlításképpen: az idei BL-győztes, és az elődöntoben minket búcsúztató dán Slagelse legalább háromszor annyi pénzzel gazdálkodhat, mint mi.

– Beszéljünk az igazolásokról. Számos távozó mellett három játékos érkezik a nyáron: a Ljubljana együttesébol Pálinger Katalin, a Vasasból Tomori Zsuzsanna, a Ferencvárosból pedig a jobbszélső Katarina Mravikova.
– Kezdjük Pálinger Katalinnal. Már hosszú ideje kértem a klubvezetést, hogy Herr Orsi mellé hozzunk egy klasszis kapust. Hangsúlyozom: nem elé, hanem mellé. Tárgyaltunk egyébként norvég kapusokkal is, csakúgy, mint a horvát Knezoviccsal, vele egyébként majdnem megegyeztünk. Utána került a képbe Kati, aki végül elkötelezte magát egykori együttese mellett.

– Az ő idejövetele finoman szólva is megosztotta a szurkolókat...
– A játékosaimat mindig arra próbálom ösztönözni, hogy amikor valamilyen kényes, feszült helyzetben nyilatkoznak, próbálják ezt higgadtan, hideg fejjel tenni. (Pálinger Katalin néhány évvel ezelőtti nyilatkozatai meglehetősen nagy vihart kavartak kézilabdásberkekben, különösen Győrben. – a szerk.) Kati valóban mondott olyanokat, amiket nem kellett volna, de ennél sokkal fontosabb, hogy olyan játékos, aki szó szerint utál veszíteni. Másrészt pedig ő a tanítványom, én faragtam belőle kézilabdázót, jól ismerem az emberi kvalitásait. Lehet, hogy jövetele a szurkolókat megosztotta, de a csapatot nem. Biztos vagyok benne, hogy személyisége minden játékosra jó hatással lesz. A szurkolói problémával kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ennek az idénynek az is tanulsága, hogy néhányan szerepet tévesztettünk. Az edző időnként átment vezetőbe, a vezető szurkolóba, a szurkoló pedig vezetőe és edzőbe.
Tomori Zsuzsit több klub is nagyon jó ajánlattal kereste meg, mégis minket választott. Ez azért is nagy szó, mert itt csak akkor kereshet jól, ha kiemelkedően teljesít. Mondhatni, ő a kézilabdát választotta a biztos pénz helyett. Úgy gondolom, a mai világban ez rendkívül pozitív hozzáállás egy fiatal játékostól. Róla tudni kell még, hogy Magyarország egyik legjobban védekező és sáncoló kézilabdázója, aki valószínûleg kiválóan beilleszkedik majd a csapatba.
Katarina Mravikovát pedig szerintem senkinek sem kell különösebben bemutatni: ő hazánkban a legjobb jobbszélső.

– A következő szezon rendkívül „sûrû” lesz: Bajnokok Ligája, világbajnokság, Magyar Kupa, pekingi olimpia. Bírni fogja ezt a kissé megfiatalított keret?
– Bírni fogja, mert játékosaim fizikálisan felkészültek lesznek. Körülbelül 17-18 fős kerettel fogunk dolgozni, akárcsak eddig, azzal a különbséggel, hogy néhány játékost az ifiből hozunk fel. Köztük lesz a balkezes átlövő Karnik Szabina is, akit az év elején Debrecenből igazoltunk. Ő nagyon nagy tehetség, a jövő embere, remélem, lehetőséget tudok neki adni felnőttmeccseken is, akárcsak a többi fiatal játékosnak.

– Célkitûzések?
– Igazából erről eddig még nem beszéltünk, egy azonban biztos: vissza szeretnénk szerezni a bajnoki címet!