A győri kézilabdás lányok délelőtt fél tizenegykor félórás megbeszélés után ismét pályára léptek, igaz az épület hangulata még össze sem hasonlítható a pár hét múlva már zajos szurkolóktól harsogó csarnokkal. A csajok is kissé fásultan, de mosolygósan láttak hozzá az átmozgató edzésnek. Több változás történt. Játékosok jöttek-mentek. A pálya széléről jövő utasítások hangzása mégis ismerős. Az ETO vezetőedzői posztján - az idei edzőmozgásokat figyelembe véve már-már különös módon - nem történt változás. „Akkor álljunk fel párosával!”- hangzott el a nyitány Róth Kálmántól. A tréning után a Győr mesterével a nyári szünetről, az elmúlt év tanulságairól és a jövőről beszélgettünk.

Hogyan telt a nyaralás? Sikerült kipihenni az előző évad fáradalmait?
Róth Kálmán: Igazság szerint az én pihenőim rövid ideig tartanak. Tanítok, így a tanév végéig, beleértve a kötelező adminisztratív feladatokat is, tart a munka. Kicsivel kevesebb szünet jut nekem, mint a lányoknak. Ennek ellenére elég szokott lenni, hogy kipihenjem magam. Már alig vártam, hogy megkezdődjön a felkészülés. Feleségem azt szokta mondani, hogy két nap van a bajnokság után, ami már nem és még nem a kézilabdáról szól. Idén Horvátországban töltöttünk el egy hetet, de annyi videoanyagot vittem magammal, hogy tulajdonképpen végig csak kézilabdát néztem. Nekem ez az életem, a munkám és a szórakozásom is egyben. Tegnap már Pozsonyban voltam a női ifjúsági Európa bajnokságon.

Visszatekintve az előző szezonra, hogyan értékelné a 2006/2007-es évadot?
Róth Kálmán: Mondhatnám azt, hogy mindig előre kell nézni, de most le kell vonni a konzekvenciát. Az előző év tanulsága pedig az, hogy sok jó játékos még nem biztos, hogy csapatot jelent. Sok esetben kevesebb jó játékossal könnyebb csapatot építeni. Itt a csapat, mint pszichikai, szociális közösség értendő. Tehát amikor sok jó játékos van, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekünk van a legjobb csapatunk. Meg kell találni azt a megfelelő arányt a csapat összetételét illetően, amely nem bontja meg a hierarchiát, amelynél nem alakulhat ki az a helyzet, hogy többen - a padon ülők közül - jobbnak érzik magukat, mint akik a pályán vannak. De a bajnoki helyezést leszámítva nem tartom akkora kudarcnak azt az évet, mint ahogyan azt sokan beállítják. Úgy gondolom, hogy hihetetlen nagy nyomás nehezedett ránk. Ha megnézzük, az előző évadban, a labdajátékokban nem az esélyesek nyerték meg a bajnokságot. Ez egy ilyen év volt. Ezt tudomásul kell venni. Magunknak tettük nehezebbé az idei évet. A Bajnokok Ligája-selejtezővel nem tudom, jól jártunk-e. Elképzelhető, hogy jól jövünk ki belőle. Lehet, hogy ez a tétmérkőzés jobban összehozza majd a csapatot. A lényeg, hogy előre kell néznünk!

A rengeteg elvárás mellet, Ön szerint mik lehetnek az idei szezon reális célkitûzései?
Róth Kálmán: Mióta a Győr edzője vagyok, mindig az első helyezés volt a célkitûzés. Régebben is ez volt, most is ez lesz. Most jó játékosaink vannak. Az, hogy belőlük végül milyen csapat lesz, majd kiderül. Véleményem szerint a bajnokság megnyerése és a Magyar Kupa megvédése ezzel a társasággal egy reális cél lehet. A nemzetközi szereplést illetően pedig a legjobb 16 közé kerülést határozta meg a klubvezetőség. Az őszi szereplést illetően a BL-főtáblára kerülés a fő cél és a bajnokságban - a sorsolást tekintve - pontveszteség nélkül zárni a 2007-es évet. Igyekszünk úgy alakítani a felkészülést, hogy mindezt meg tudjuk oldani.

Az újonnan érkezett játékosok beilleszkedése hogyan zajlik?
Róth Kálmán: Úgy gondolom, hogy a beilleszkedés már a leigazolás pillanatában elkezdődik és keresik a játékosok azokat a kapcsolatokat, amelyekkel könnyebbé teszik ezt a folyamatot. Mindegyikük más és más. Például Pálinger Katinak nagyon komoly győri gyökerei vannak és sok régebbi játékossal találkozott már, ismeri őket. Számára nem okoz akkora problémát vagy új helyzetet ez a változás. A többiek is profi játékosok. Tudják, ahhoz, hogy jó teljesítményt tudjanak nyújtani, fontos, hogy a csapatba minél hamarabb beilleszkedjenek. Erre a közösségre egyébként sem jellemző, hogy idegenként fogadja az új játékost. A régebbiek is tudják, hogy az újonnan érkezettek leigazolása komoly erősítés ahhoz, hogy céljainkat elérjük.

Az előző évben sok sajátnevelésû - köztük válogatott szintû - játékos hagyta el az egyesületet. Ezt látva a győri klub a jövőben is ekkora figyelmet fordít az utánpótlás-nevelésre?
Róth Kálmán: Itt ez mindig jellemző lesz. Győrből sok sajátnevelésû játékos fogja elhagyni a klubot, mert itt van utánpótlás-nevelés. Ha a most távozókat vesszük figyelembe, a legtöbbjük eligazolása reális volt, hiszen jelenleg az adott poszton, előtte jobb játékos szerepel. Mindenki szeretne minél többet játszani. Ilyen megfontolásból távozott például Bognár Barbara vagy Juhász Gabriella. A többiek távozása pedig vagy szakmai, vagy anyagi megfontolás alapján dőlt el. A profi sport ilyen. Játékosok jönnek-mennek. Személy szerint én szeretem, ha egy játékos kötődik a klubhoz, a városhoz, de később is elő fog fordulni, hogy fiatal játékosok elhagyják az egyesületet, mert ilyen célkitûzések mellett nem jut nekik megfelelő szerep. Ez egy természetes dolog. Teljes mértékig tudomásul veszem és megértem. Azt már nehezebben viselem, amikor egy-egy játékos, aki sokat köszönhet a klubnak vagy akár személy szerint nekem is, meggondolatlanul, hálátlanul nyilatkozik. Bár, őszintén szólva, ebben a szakmában a hála, mint olyan eltûnik egy idő után.

Tehát megmarad a fiatal tehetségek felé irányuló figyelem?
Róth Kálmán: Ameddig én a győri klubban dolgozom és Vanyus Attila lesz a klubelnök, addig az alacsonyabb korosztályos bajnokságban játszó csapatok mindig egyenértékûek lesznek a felnőtt csapattal.