Nem véletlen, hogy 11–5-ös zöld-fehér vezetésnél a hazai szakvezető kikérte idejét, de túl sok okos dolgot nem mondhatott – pontosabban játékosai semmit sem valósítottak meg ezekből –, mert az öt-hat gólos győri vezetés állandósult. A vendég kapuban Pálinger átmentette a Slagelse ellen látott formáját erre az összecsapásra is, míg a másik kapunál Görbicz és Vérten vívott egymással gólpárbajt.
Természetesen a többiek is mind hozzá tudtak tenni valamit a jó játékhoz, így a maroknyi győri tábor és a tv előtt ülők legnagyobb örömére tulajdonképpen izgalommentesen telt el az első harminc perc.
Fordulás után ha lehet, még ennél is nyugodtabban haladt előre az idő. A legnagyobb változást azt jelentette, hogy már nem hat, hanem kilenc góllal vezetett az Audi-ETO (15–24, 17–26). Djokic beállítása is jó húzásnak bizonyult, az aprótermetû beállós nem egyszer okozott zavart a spanyol védőfalban. Görbicz pedig változatlan hidegvérrel értékesítette a heteseket, s lődözte bombagóljait.
Az utolsó negyedórára azonban mintha megtört volna a lendület – vagy talán egy kicsit tudat alatt kiengedett a csapat –, s felzárkózott a Ribarroja. Azért idegtépő pillanatok nem váltak a győriekre, de intő jel volt, hogy hat perccel a vége előtt már csak négy góllal vezetett az Audi-ETO.
Végül amikor igazán kellett, újra eredményesek voltak a zöld-fehérek, s ezzel megszerezték második győzelmüket a BL-csoportban, melynek élén is állnak négy ponttal.
Konkoly Csaba: – Negyvenöt percig nagyon jól ment a szekér, többen is kiemelkedőt nyújtottak mind támadásban, mind védekezésben. A hajrára egy kissé „felpuhult" a védekezésünk, több lövés is pontatlanra sikeredett. A legfontosabb azonban, hogy megszereztük a két pontot. A hibákat a Podravka elleni meccsig megpróbáljuk kijavítani.
