– Hogyan teltek az ünnepek?
– Családi körben, szeretetben, békességben. Sütöttem-főztem, és bezsebeltem a dicséreteket a buzgóságomért. Szilveszter előtt pedig részt vettem Budapesten a kézilabdagálán, ami, azt hiszem, mindenkinek kellemes kikapcsolódás volt.

– Eszébe jutott közben a franciaországi világbajnokság is? Ennyi idő után lehet tudni, mi történt a csapattal?
– Ha tudnám, aligha kézilabdázó lennék. A csoportmeccsek elején sem nyújtottunk meggyőző teljesítményt, és a spanyolok elleni döntetlen csak lejjebb nyomott bennünket.

– Abból a hullámvölgyből még sikerült kijönni, a románoknak, a németeknek és az oroszoknak is egyenlő ellenfele volt a csapat. De az utóbbi meccs hajrájában megtört a lendület.
– Utólag, a világbajnokság egészét nézve el kell ismerni, voltak rossz teljesítmények a csapatban. A védekezésünk különösen kifogásolható volt, majdnem minden mérkőzésen legalább harminc gólt kaptunk. Ez elég húzós. Nem akarok okoskodni, de talán csak három-négy ember nyújtott elfogadható vagy jó teljesítményt.

– Tényleg nagy traumát jelentett a világbajnoki címvédőtől elszenvedett negyeddöntős vereség?
– Hallottuk, hogy otthon sokan bíráltak bennünket, mert kikaptunk Koreától, és így az oroszokkal kellett játszanunk. Ma is azt mondom, nem lett volna jobb, ha a másik ágra kerülünk. Elképzelhető, hogy ott is kikapunk, és az is ugyanúgy fájt volna. Franciaország ellen semmi garancia sem volt a sikerre. A leginkább az Angola elleni kudarc bántott, azzal ért véget a sorozat, és akkor én is irultam-pirultam.

– Gondolom, hallották a klikkesedésekről szóló suttogásokat.
– Nevetséges és valótlan állítás. Amióta válogatott vagyok, ez a legjobb szellemû társaság. Azt nem állítom, hogy mindenki mindenkivel puszipajtás, de nincsenek klikkek. Nyilván régebben voltak, és a mostani gáncsoskodók ebből indultak ki.

– Az sem igaz, hogy Németh András kapitány ellen játszottak?
– Nem. Nem is hallottam erről, de nem is fedi a valóságot. Kinek lenne érdeke, hogy nemzeti színekben kikapjon, ráadásul szándékosan? Az viszont érthető, ha a helyosztókon elszenvedett vereségek után nem volt hurráhangulat a csapaton belül.

– Ez a csapat képes lehet kiharcolni az olimpiai részvételt?
– Ez kötelező feladat. Mindenki ott akar lenni az olimpián, és ezért mindenki meg is tesz majd mindent. És ha már ott leszünk, nagyon ráhajtunk egy jó eredményre.

– Peking és az olimpia még messze van, a Slagelse elleni BL-rangadó viszont itt van a nyakunkon.
– Győzni megyünk Dániába! Az elutazásig folyamatosan videózunk, nem akarunk kellemetlen meglepetéseket.