Több hét távlatából kérdezem, hogy érzed itt magad?
A magyarok vendégszeretete magával ragadó. Dániában játszottam ezelőtt. Az ottani emberek is kedvesek, de az itteni nyitottsághoz képest a dánok zárkózottabbak és távolságtartóbbak. Napról napra otthonosabban érzem magam, amiben a lányokkal – főleg Grubával (Jelena Grubisic – a szerk.) és Vesnával – együtt töltött idő is segít. Az is igaz, ha van egy-két napos szabadidőm, akkor sietek haza a barátomhoz.

A felkészülési időszak finiséhez közeledtek, túl vagytok jó néhány edzőmeccsen, és a nem éppen a várakozásoknak megfelelően alakuló PWC Handball Fiestán. Milyennek látod a csapatot?
Valóban nem teljesen úgy alakult a hétvégi Fiesta, ahogy elterveztük, de nem gondolnám, hogy ebből messzemenő következtetéseket kellene levonni a csapat teljesítményét illetően. Sok edzés és kemény munka van a hátunk mögött, ahhoz azonban mégsem elég, hogy egy óramű pontosságú gépezetként működjünk. Ez normális, ennyi új játékossal bővülő csapatban van még mit csiszolni annak érdekében, hogy a régi és új tagok játéka összeérjen. A kézilabda ilyen sport. Tisztában vagyunk vele mindannyian, keményen kell még dolgoznunk, és azt is tudjuk, ezért vagyunk itt.

 

A felkészülésed nem igazán indult zökkenőmentesen, sérüléssel szenvedtél. Felépültél teljesen?
Sajnos egy régi sérülésem, a nyakam körüli fájdalmam kiújult az ideérkezésem előtt néhány nappal. Az új körülmények mellett ez is megnehezítette a kezdeteket. Először csak könnyített edzéseken és rehabilitáción vettem részt. Ennek hatására szerencsére a fájdalom már a múlté, teljes gőzzel koncentrálhatok arra a munkára, amiért itt vagyok.

Az új játékosok közül sokan említették, hogy az itteni edzésmódszer eltér attól, amit eddig megszoktak. Neked milyen volt újra Ambrossal edzened?
Annak ellenére, hogy 3 éven át voltam Ambros játékosa, az elmúlt két évben teljesen más módszerekkel készültem. Ambros edzéseiről jó emlékeim voltak, a döntésemben is befolyásolt ez a tény. Mégis az újdonság erejével hatott rám az itteni intenzitás, a sok taktikai képzés, és a motiváltságomra is abszolút kedvezően hat. Szóval tetszik!
 

Az ilyen váltás mindenkit próbára tesz, egy profi játékos azonban nem engedheti meg magának, hogy ez rányomja bélyegét a játékára. Mit gondolsz, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy hivatásos sportolónak?
A legfontosabb a tiszta szív! Mindig tisztában kell lenned azzal, mit szeretnél elérni, milyen cél érdekében dolgozol. Ezt egy pillanatra sem szabad elfelejteni. Nagyon erősnek kell lenni mentálisan is, hogy a döntő pillanatokban, az éles helyzetekben is megálld a helyed.

Nemrég lehetőséget kaptak utánpótlás korú lányok, hogy egy közös bemelegítésen részt vegyenek veletek. Jó volt látni a büszke ragyogást az fiatal arcokon. Mit üzensz a mai kézilabda-palántáknak?
Emlékszem erre az edzésre, és hidd el, ez nekünk is fantasztikus érzés, élmény volt! Azt is tudom, nem adatik meg mindenkinek ilyen lehetőség. Hiszek abban, hogy a tehetség mellett a kemény munka meghozza gyümölcsét, és nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást. Mégis azt üzenem, kövesse mindenki a saját álmát!