„Nekünk csupán időre, megértésre és türelemre van szükségünk.”

A felkészülési időszak vége elég sűrűre sikeredett, szinte még be sem fejeződött a PWC Handball Fiesta, máris utazott a csapat két napra Lipcsébe, aztán most itt a Szuperkupa. Nem sok ez egy kicsit?
A felkészülés erről szól, meg kell nézni, ki mit bír, szuperteljesítményt kell a lányoknak már ilyenkor nyújtaniuk ahhoz, hogy utána a folyamatos fizikai leterheltség mellet mentálisan is bírják a megterhelést. Az is igaz, hogy mindenki nagyon fáradt, de ez így normális.

Az itt említett mérkőzések végeredményén az látszik, hogy van még mit javítani?
Persze. Nem is lenne értelme a munkánknak, ha nem lenne hova fejlődnünk. Úgy kezdtük el a felkészülést jó néhány héttel ezelőtt, hogy szinte egy új csapatot kellett felépítenünk. A kézilabdában a csapaton belüli kohézió fontos. Úgy elkezdeni egy szezont, hogy hat, majd hét játékost kell ebbe az óraműpontossággal működő gépezetbe beépíteni, elég nagy kihívás. Az összecsiszolódáshoz még a profiknak is időre van szükségük.

Hogyan készülnek a Szuperkupára, ahol a két legjobb hazai csapat vív csatát?
A Fradi ellen pályára lépni mindig különleges. Nekünk most magunkra kell leginkább koncentrálni. A lipcsei meccsen már számos olyan dolgot meg tudtunk valósítani, ami az eddig elvégzett munka eredményét mutatta, és a Handball Fiesta utáni melankolikus hangulat után a csapaton belüli jókedv is biztató. Haladunk tovább az elkezdett úton annak érdekében, hogy a bajnokság és a BL végére a maximumot nyújthassuk.

Miben más ez a szezonkezdet a tavalyihoz képest?
Amit az elmúlt két évben nyújtottunk, extraklasszis teljesítmény volt, mondhatni sztratoszférikus, az emberi teljesítmény végső határát feszegetve; és itt nem csak az eredményekről beszélek, hanem az odáig vezető útról is. De ez már a múlté, a „most”-ban ez nem számít. Mindez az emlékeinkben és a szívünkben él tovább.
Jelenleg csak az új, a mostani helyzettel szabad foglalkoznunk, és ha vereségek jönnek, ezt kell tudni feldolgoznunk mindannyiunknak. Igazán ilyenkor derül ki számomra, ki az, aki valóban támogatja a csapatot, és bízik bennünk.
 

Mi a csapat igazi erőssége, és mi az, amiben még fejlődnünk szükséges?
A legjobb, legerősebb csapatom van. Ezt már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdtük az edzést. Nekünk csupán időre, megértésre és türelemre van szükségünk.
A felkészülési időszak nemcsak arra jó, hogy fizikailag, taktikailag megújuljon és fejlődjön egy játékos, hanem arra is, hogy mentálisan, motiváltságban is új erőre kapjon. Az új játékosok az újdonság erejéből adódóan szupermotiváltak, a régiek pedig már megérezve mindennek a súlyát, ebből erőt merítve készülnek az új kihívások elérése felé.

Az régi és új játékosok összeérve, egy egészet alkotva, igazi csapatként edzenek már?
Teljesen elégedett vagyok a lányokkal. A céljaink eléréséhez haladunk a jól megtervezett úton. Az elmúlt mérkőzések alatt számos olyan védekezésbeli és támadójátékot illető variációt sikerült kipróbálnunk éles szituációban, amit eddig többnyire edzéseken tudtunk gyakorolni. Szinte minden poszton van új játékos, aki eltérő játékkal, képzettséggel érkezett. Az összecsiszolásra, a finomhangolásra a fizikai erőnlét maximális elérése után van igazán lehetőség. Mi ebben a finomhangolásos időszakban vagyunk. A felkészülési mérkőzések alkalmával a végeredményen kívül az a legfontosabb, megnézzük, hol tartunk, miben kell fejlődnünk.

Milyennek látja a nemzetközi női kézilabda palettát ebben a szezonban?
Egyre nehezebb és bonyolultabb. A topcsapatok évről évre erősödnek, egyre nehezebb az élvonalban maradni. Mindannyian tisztában vagyunk vele, a világon mindenki minket akar felülmúlni. A nemzetközi mezőny élvonalában lévő csapatoknál ez hatalmas motiváló erőt jelent. Ezek a klubok ugyanazt szeretnék elérni, mint mi, és egyetlen cél lebeg a szemük előtt, megtörni a Győri Audi ETO hegemóniáját.

Végül, mit tart a legnagyobb kihívásnak ebben a szezonban?
Mindig megnyerni a következő mérkőzést!