Pályafutásából hat évet töltött Győrött (1995-2001), klubunk a nevelőegyesületétől, Nyíregyházáról hívta el az ETO-ba, amelyben Róth Kálmánnak volt nagy szerepe. Korábbi átlövő posztjáról az ETO-ban került a beálló pozícióba. A hat győri év alatt érett Anita felnőtt válogatott játékossá, hiszen 1998-ban a hollandiai EB-n már bronzérmet szerzett a magyar válogatottal. Elmondhatjuk, hogy Anita személyében minden idők egyik legnagyobb magyar beállósát tisztelhettük. Az ETO színeiben az EHF Kupa döntőig menetelt 1999-ben a csapattal, kétszer lett magyar bajnoki ezüstérmes (1998, 2000) és egyszer Magyar Kupa döntős (2000).
Pályatársa, Pálinger Katalin így emlékszik meg róla: „Minden percét fel tudnám idézni annak a borzasztó napnak, edzésnek, amikor Kulcsit vártuk. Korábban is előfordult hogy késett edzésről, szeretett aludni, ezért viccelődtünk is. Vártuk, hogy mikor toppan már be, néztük az ajtót, és csak edzés után kaptuk a tragikus hírt. Én nemcsak egy csapattársat ismertem benne, hanem barátot is, fiatalként együtt játszottunk az ETO-ban, együtt lettünk válogatottak. Jó kedélyű, jó humorú lány volt, a tragédia után, amikor kezdtük feldolgozni a történteket, később is sokat gondoltunk rá, hogy néz bennünket, amikor keményen dolgozunk, futunk. Személyében egy olyan meghatározó sportolót veszítettünk el, aki ha köztünk marad, talán az én vitrinemben is fényesebb érmek csillognának.”
Vanyus Attila így emlékszik Anitára: „Szerencsi kislányból nálunk vált kitűnő válogatott sportolóvá. A Győrben eltöltött hat év alatt is megalkuvás nélkül küzdött, borzasztó állhatatosság, céltudatosság jellemezte, és az a keménység, amely az igazán nagy sportolók jellemzője. Egy tiszta embert ismertem meg benne, tehát nemcsak nagyszerű sportember, hanem nagyszerű ember is volt egyben.”
Kulcsár Anitára egyperces néma gyászszünettel emlékezünk a szerdai, FTC elleni bajnoki rangadó előtt.
