– Tavaly sokan azt mondták, hogy a női kosárlabda Győrbe hozatala csak az ön választási kampányának része és rövid életû lesz. Ehhez képest...

– Valóban, sokan szerették volna, hogy így legyen. Én azonban komolyan hiszek abban, hogy egy 130 ezres városban igenis van létjogosultsága a kosárlabdának.
Ezt bizonyítja a nálunk játszó győri gyerekek számának növekedése, ugyanis egyre többen jelentkeznek utánpótláscsapatainknál. A bajnokságban sikerült előrelépni, mert egyrészt tanultunk az első év hibáiból, másrészt pedig anyagilag jelentősen megerősödtünk és a nyugalom is jó hatással van a csapat teljesítményére. A bajnokság első felét a hatodik helyen zártuk hét győzelemmel, ráadásul már ezernél is több pontot dobtunk. Egyértelmûen látszik, hogy Gálos László és a fiatal csapat között tökéletes az összhang, ez pedig képes átlendíteni a társaságot a kritikus pillanatokon. A második félévben még tovább szeretnénk javítani, ezért több menedzserirodával is kapcsolatban állunk egy vagy két új – külföldi – játékos igazolása miatt.

– Elsősorban a kézilabdát szeretők egy részében megütközést váltott ki a kosárcsapat léte is, náluk csak olaj volt a tûzre, hogy az egyetemi csarnokból idén a Magvassy-csarnokba költöznek...

– Hozzám is jutottak el hírek, még fenyegetések is, és őszintén szólva mélységesen meg vagyok döbbenve. Felháborítónak tartom, hogy egyesek félreinformálják és eszközként használják a kézilabda-szurkolókat. Holott amikor nagy baj van, hozzám fordulnak segítségért. A legutóbbi női vb előtt például Vanyus Attila hívott fel kétségbeesve, hogy ha Kovacsicz Mónika nem kapja meg napokon belül az állampolgárságot, nem állhat a válogatott rendelkezésére.

Természetesen azonnal segítettem és Mónika játszhatott is a vb-n. A héten pedig Sinka László, az MKSZ főtitkára hívott fel, hogy ugyanez a gond a Szegeden védő Nenad Puljezeviccsel. Ha január 10-ig nem kapja meg az állampolgárságot, nem védhet a vb-n. Természetesen segítek most is, hogy a kapus ügye napokon belül elintéződjön, és úgy tûnik, jó úton haladunk. Ezek után meglehetősen furcsa egyesek magatartása, az, hogy kézilabda-ellenességgel vádolnak, és azt gondolom, egyáltalán nem sportszempontok állnak a háttérben.

– Bizonyos körökben az is rendszeresen vádként hangzik el a kosárlabdával és név szerint önnel szemben, hogy a Foton léte miatt megy tönkre a patinás férfi kézilabda a városban...

– Ezt butaságnak tartom, mert egyrészt a férfi kézilabda utánpótláscsapatok edzéslehetőségei megoldottak, másrészt a női kosárlabdának egyetlen olyan szponzora sincs, amelyik a férfi kézilabdától hozta volna át a pénzét. Harmadrészt a férfi kézilabda valóban annak esett áldozatul, hogy valaki kampánycélra használta fel és a gond ebből adódik. A klubvezetők feladata az lenne, hogy különböző elméletek gyártása helyett szponzorokat találjanak az NB I-es csapat mûködéséhez.

– Úgy hallani, nagy a baj. Az önkormányzat tud-e segítséget adni a klub megmentéséhez?

– Nem lehet kizárólag önkormányzati feladatnak tekinteni egyetlen klub fenntartását sem. A gazdasági bizottság elnökeként én arra fogok javaslatot tenni, hogy a kézilabdasport az eddiginél több pénzt kapjon a várostól, de elsősorban azért, hogy a női csapat sikeresen szerepelhessen a Bajnokok Ligájában.

– Hogyan sikerül megoldani a Magvassyban a két sportág együttélését?

- Szeretném leszögezni: csak a felnőttkosárcsapat edz majd a Magvassyban, ami azt jelenti, hogy ők mindössze napi három órában használják a létesítményt, ebből másfelet délelőtt, amikor más utánpótláscsapatok amúgy sem edzhetnének. Kérdezem én, miért is fogja ez ellehetetleníteni a kézilabdát? Egyébként is csak olyan megoldásba voltam hajlandó beleegyezni, amely nem sérti az utánpótláscsapatok érdekeit. Mi- után ilyen megoldást találtunk, tehát minden korosztályos csapatnak van megfelelő edzéslehetősége, nyugodtan tervezhetjük a jövőt. De ha már itt tartunk, tisztázzunk valamit: a Magvassy-csarnok az önkormányzat tulajdona. A csarnokot többen használják, egy részük, így az ETO kézilabdásai is, ingyen. Vannak más csapatok a városban, amelyek viszont kemény pénzeket fizetnek az általuk használt önkormányzati ingatlanokért.
Szerintem mindenki egyetért abban, hogy ez így nem igazságos. November elején ezért le is ültünk Molnár Péter sportigazgatóval és Vanyus Attilával, hogy átbeszéljük, hogyan alakítsuk át az önkormányzati létesítmények, köztük a Magvassy-csarnok használati rendjét úgy, ahogyan az egyébként normális helyeken mindenütt az országban és külföldön is mûködik. Több ötlet felmerült a kosármeccsek odavitelén kívül is, sőt, Vanyus Attilával már a két klub néhány közös akciójáról is egyeztetéseket kezdtünk.

Szijjártó Péter még hozzátette: az egyenes beszéd és nem az üzengetés híve, ezért ma negyed ötkor találkozik a kézilabda-szurkolókkal a Hédervári úton található Tequilában, hogy ők is fel tudják tenni a kérdéseiket.