Egy leendő óvónéni, akinek már van kedvenc magyar szava, és még egyszer sem játszott magyar csapat ellen. Újdonsült jobbszélsőnket, Emilie Hovdent lenyűgözte a Győri Audi ETO KC céltudatossága, ezért nem is gondolkodott sokat, hogy ide igazoljon. Interjú.

Kellőképpen fel tudtál töltődni a nyáriszünetben?

A legtöbb időt a párommal és a családommal töltöttem, leginkább Bergenben, norvégiai otthonunkban, de egy 10 napos görögországi kikapcsolódás is belefért a nyaramba, így kipihenten érkeztem Győrbe.

Milyenek az első itteni benyomásaid?

Nagyon izgatott voltam az új csapattársaimmal és az edzőimmel való találkozást illetően. A lányokkal volt is közös programunk, hogy jobban megismerjük egymást, egyik délután beültünk egy hangulatos helyre, jól éreztem magam. A városból csupán keveset láttam eddig, de a folyópart és a sétálóutcák tetszenek igazán.

Valamely jellegzetes ételünket kóstoltad már esetleg? Van már kedvenc magyar szavad?

A gulyásleves kifejezetten ízlett, más különlegesebbet még nem ettem.

A „tej” – jópofa szócska, a jelentését megismertem. A telefonomba pedig egy-két hasznos kifejezést felírtam, de biztos vagyok abban, hogy gyorsan meg fogok tanulni még többet.

Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?

Kézilabdázóként csak azt mondhatom, hogy szeretett „főállásom” a hobbim – amolyan álommunka ez számomra. De mégis, a párommal töltött idő a legértékesebb, ő is itt fog velem lakni Győrben. Odahaza, Norvégiában könnyű kikapcsolódnunk, ezért szívesen túrázunk a hegyekben, vagy csak sétálunk a gyönyörű természetben.

Mit csinálnál, ha nem kézilabdázó lennél?

Az egyetemen épp óvónőnek tanulok, dolgozom a diplomámért. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért a pályafutásom befejezésével biztos vagyok abban, hogy a szakmámban szeretnék elhelyezkedni.

Hogyan találkoztál a kézilabdával? Mindig is jobbszélső szerettél volna lenni?

9 évesen lehettem, amikor az osztálytársaim elhívtak edzésekre, ahol megtetszett a sportág, és teljesen beleszerettem a kézilabdába. Eleinte jobbátlövőként játszottam, aztán váltottam posztot, és kerültem egyel kijjebb.

A Győr az első nem skandináv csapatod. Melyek számodra a legnagyobb különbségek az eddigi klubjaidhoz képest?

A Győr sokkal nagyobb egyesület, mint bármely másik Norvégiában, vagy épp Dániában, ahol játszottam, és ami még elsőre szembetűnő, hogy mennyivel nagyobb a szakmai stáb a csapat mögött.

A világ sztárjátékosai itt játszanak, de nem csak ők, hanem a klubvezetés filozófiája, hogy mindent megtesznek a győzelemért, számomra mindenképp a profizmust mutatja. Norvégiában lazábban álltak az ilyesfajta dolgokhoz, otthon elegendő volt „csak a pályán jól teljesíteni.”

Hosszú ideig gondolkodtál a Győr ajánlatán?

Jól meglepődtem, amikor megkeresett a klub. Persze örültem is neki, mert egy jó szezon közben kaptam az ajánlatot, amelyre nem tudtam nemet mondani. Azt hiszem, erre mondják, egy álom valóra válik.

Megosztanád velünk személyes céljaidat az idei szezonnal kapcsolatban?

Pályafutásom során nem játszottam még a Bajnokok Ligájában, leginkább ezért vagyok izgatott. Kiváló sportolók vesznek körül, akiktől rengeteget szeretnék tanulni. Saját erősségeimet pedig beépítve a játékunkba, remélem, sok-sok pluszt hozzá tudok tenni ahhoz, hogy elérjük céljainkat.

Te még egyszer sem játszottál a Győr ellen, mégis sokakhoz köt valamilyen személyes emlék.

Két éve vagyok tagja a norvég válogatottnak, ahonnét Stinével, Karival, Vikkivel vagy éppen Siljével ismerjük egymást, ők egyaránt nagyszerű játékosok. Ellenfélként már találkoztam többekkel a mostani csapattársaim közül még korábbi klubjaik színeiben. De valóban, a Győr, sőt még magyar együttes ellen sohasem játszottam.

Az egyik közönségkedvenc itt Győrben Stine. Hogyan látod őt, mint csapattársat?

Csodálatos irányító! Kiemelkedő képessége, hogy mindent átlát a pályán, nem véletlen, hogy ő a norvég válogatott csapatkapitánya is. Mint magánember, szintén szuper személyiség, csak jókat tudok róla elmondani.

Fotók: Emilie Hovden, Győri Audi ETO KC